Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> vizeinkért Publikáció "Nagykorú" lett a Duna jogellenes elterelése
"Nagykorú" lett a Duna jogellenes elterelése
2010. november 02. kedd, 21:27
Share/Save/Bookmark

Tizennyolc éve, 1992 októberében terelték el a szlovák vízépítők a Dunát a dunacsúnyi gáttal a bősi csatornába. Azóta a víz 20 százalékát engedik a mederbe, és 80 százalékot vezetnek - 25 méteres magasságba duzzasztva - a bősi turbinákra.

A Dunának jutó húsz százalék víz lefolyása a mederben.
Természetes állapotban a partmenti ligetek vonaláig borította víz a medret.
A vízfelület összezsugorodása miatt a meder szárazra került részein elburjánzanak a gyomok és elborítják a bokorfüzesek. A Dunakiliti és a Szap feletti szakaszon a duzzasztás miatt lecsökkent a folyam sebessége, a finomszemű hordalék kiülepedik, a meder iszaposodik (kolmatálódik). Az infiltrációt biztosító hajdani kavicsos mederanyag átalakul, ez csökkenti a parti szűrésű víznyerés lehetőségét, és minőségi kockázatot jelent.
 

A folyam elterelése miatt a magyar oldalon a veszélybe került értékek közül kiemelkednek a Szigetköz ökológiai értékei és a Duna vízkészletei. A Szigetköz területének harmada Natura 2000 védettséget élvez, a védett területek közé tartozik a Duna hullámterének egésze. A Duna elterelése óta eltelt tizennyolc évben a folyam 40 kilométeres, szigetközi szakaszán csak 240 milliárd köbméter víz folyt le, mert a bősi erőműre 950 milliárd köbméter vizet tereltek. Tizennyolc éve a Szigetköz minden vízfolyása mesterséges úton, a dunacsúnyi tározóból kapja vizét, beleértve a Dunát is. Az ötödére csökkent vízmennyiség miatt a Szigetköz élőhelyei és élővilága alapvetően változtak, károsodtak. A legnagyobb károk a Duna hullámterében vannak, ahol az elmúlt tizenhat évben elmaradtak az ártéri ligeterők fennmaradásához nélkülözhetetlen nagyvízi elöntések is. A Duna-menti parti sávban jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a terület szárazodik. A kárenyhítést célzó vízpótlás ellenére - különösen a Natura 2000 védettség alá eső hullámtéren - a szigetközi különleges élővilág megmaradása veszélyben van.

Magyarország és Szlovákia 1993-ban a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztette a bős-nagymarosi projekt miatti jogvitát. A Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hozott ítéletet. Legfőbb kötelezettségként - a vitatott kérdések rendezése érdekében - államközi szerződés kötését írja elő a felek számára. A hágai ítélet a mindkét fél terhére megállapított jogsértések megszüntetésére kötelez, és nagyon szigorúan megfogalmazza, hogy mely, csak a másik számára előnyös tényeket kötelesek a felek elfogadni. Eszerint Magyarországnak tudomásul kell vennie, hogy a bősi erőmű működik, Szlovákiának pedig azt, hogy jogtalanul vette használatba a magyar államot illető Duna-vizet.

A főbb problémák rendezését illetően az ítélet részletes iránymutatással szolgál, és csak kisebb jelentőségű kérdésekben bízza a felek belátására a megegyezés tartalmát. A jogtalanul elterelt Duna-víz problémájának megoldásáról az ítélet 140. pontja rendelkezik:

"A bíróság tudatában van annak, hogy a környezetvédelem területén éberségre és megelőzésre van szükség, mivel a természeti környezetben okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok, illetve az ilyen károk helyreállításának velejárója a helyreállítás lehetőségeinek korlátozottsága.

Az emberiség a történelem során, gazdasági és egyéb okok miatt, folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt -- a jelenlegi és a jövőbeni generációkat -- fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak a meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, új normák és szabványok alakultak ki, amelyeket az elmúlt két évtizedben nagyszámú okmányba foglaltak. Ezeket az új normákat nemcsak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nemcsak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor az államok egy új tevékenységet mérlegelnek, hanem a múltban megkezdett tevékenységek folytatása során is. A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésének szükségességét találóan fejezi ki a fenntartható fejlődés fogalma.

A jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy a feleknek közösen újból tanulmányozniuk kell a bősi erőmű működésével kapcsolatos környezeti hatásokat. Különösen kielégítő megoldást kell találniuk a Duna régi medrébe és a folyó mindkét oldalán levő mellékágakba bocsátandó vízmennyiséget illetően."

Az ítéleti pontban foglaltak jelentőségét fokozza a klímaváltozás - azóta bizonyított - növekvő tendenciája.

Magyarország 1989-ben abbahagyta az építkezést, és bejelentette, hogy a nagymarosi gátat nem építi meg, mert a bős-visegrád szakaszon a csúcshullám biztonsági szempontból elfogadhatatlan. Vagyis a nagymarosi mű elhagyása miatt a Duna-parti városok (Komárom, Esztergom) megmenekültek a napi rendszerességű árvíz veszélyétől. (A bősi gátról a magyar fél tárgyalni akart, mert a környezeti következményeket 1989-ig nem vizsgálták.)

A hágai ítélet szerinti szerződésről immár 13 éve folynak a tárgyalások. Vontatottan és szakadozottan. A tényleges környezeti károk és ezek mérséklésének valós lehetőségei nem szerepelnek kellő súllyal. Holott az ítélet előírja az egymásnak okozott anyagi természetű károk jóvátételét is, és Magyarország komoly tételként szerepeltethetné az elszámolásban a Duna és a Szigetköz katasztrofális környezeti kárait.

A bős-nagymarosi ügy mindkét országnak már eddig is nagyon sokba került. Hitelekből építkeztek. A magyar költségvetés 1995-ben kezdte, és 2006-ban fejezte be a törlesztést. A kamatokkal együtt összesen 474 milliárd forint közpénzt fordítottunk eddig a bős-nagymarosi ügyre. Szlovákia több alkalommal próbálkozott a megvalósult létesítmények magánosításával, így például állampolgári részvények kibocsátásával 1997-ben. 2006 januári hatállyal azután eladták a bősi és dunacsúnyi létesítmények kezelői jogát az olasz ENEL cégnek, mely más szlovák energetikai létesítményekben is jelentős tulajdont szerzett.

A környezeti változásokat az ábrák szemléltetik átfogóan.


A Duna vizének megosztása a dunacsúnyi gáton

Az ábra - a pozsonyi mérce alapján - a Duna teljes vízhozamának havi átlagait és - a rajkai mérce alapján - a szigetközi szakaszra engedett hozam havi átlagait tünteti fel 1991. január 1. és 2010. október 25. között.
A Duna elterelése óta eltelt időben a vízhozam átlaga a pozsonyi mércénél 2102 m³/s, a rajkai mércénél 423 m³/s, ez a teljes hozam 20 százaléka. Az eltelt 6575 nap alatt a Dunán 1194 milliárd köbméter víz folyt le, amelyből a szigetközi szakaszra csak 240 milliárd köbméter jutott, a szlovák fél 954 milliárd köbméter vizet terelt a bősi erőműre.



Vízszintek a Dunán

A szigetközi hullámtéri ligeterdő megmaradásához szükség lenne a természetes állapotban szokásos - évente olykor többször is előforduló - árvízi elöntésre. Amikor a nagyvízszintet mutató vonal fölött halad a pozsonyi görbe, a Szigetközben ökológiailag fontos hullámtéri elárasztás lett volna, ha a Dunát nem terelik el a medréből. A remetei mérce mutatja, hogy a folyam elterelése után - néhány napot leszámítva - ez a jelenség nem valósulhatott meg.

A nagyvizes napok (36 db): 1997. július 10., 2001. március 28., 2001. szeptember 19-20., 2002. március 23-26., 2002. augusztus 14-19., 2006. március 31.-április 5., 2006. augusztus 9., 2007. szeptember 7-10, 2008. augusztus 17-18., 2009. június 26-28., 2009. július 1., 2010. június 5-7., 2010. szeptember 2-4. A Duna elterelése nélkül 809 nap lett volna nagyvizes. 1992 októbere óta a - hullámtéri élőhelyek fennmaradása szempontjából szükséges - jelenség időtartama tehát mindössze 3-4 százaléka volt a természetes állapotbelinek.

 

összeállította:
Hajósy Adrienne

 

Kapcsolódó: www.szigetkoz.biz


 

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design