Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> vizeinkért Publikáció Vízőrzőknek
Vízőrzőknek
2008. október 02. csütörtök, 06:55
Share/Save/Bookmark
Dr. Kőszeghy Attila írásbeli hozzászólása a Vagyonleltár konferencia témájához.

Könnyű azt mondani, hogy a regionális vízművek üzemeltetését egyáltalán ne engedjük magánkézbe, különösen ne külföldieknek. Jópofa kompromisszumos javaslat is rögtönözhető, amely szerint elég az üzemeltetést félig privatizálni. Ésszerűnek az tartható, hogy amíg hiteles, a privatizálni szándékozóktól független szakértői elemzések nem igazolják, hogy a magánosítás elkerülhetetlen, addig próbáljuk az önkormányzati üzemeltetésből kihozni a maximumot.

Most, amikor az ingatlanbefektetés rossz üzlet, csábítóak a közműüzemek, ahol a szolgáltatási monopóliumok kizárják a szabad szolgáltató-választást, ahol családok millióiból utolsó pénzüket is ki lehet sajtolni.

Akik azt állítják, hogy csak magántőkével lehet a regionális vízműveket fejleszteni, feltehetően tájékozatlanok. A képviselők többsége mindennemű gazdasági szakképzés és településüzemeltetési tapasztalat nélkül dönt a helyi és országos társadalom életbevágó ügyeiben. Tehát világosan el kell magyarázni, miről van szó, példával illusztrálva mondandónkat.

Ma senkinek nem hiszünk. De Debrecennek talán igen. Annak a Debrecennek, amelynek önkormányzata nem adta koncesszióba vízművét, nem engedte, hogy milliárdos nyereséget vigyen el a városból négy-öt külföldi. Sajnos a városnak ahhoz nincs joga a törvényhozók hanyagsága miatt, hogy korlátozza a külföldi tőkeerős kereskedő cégek mértéktelen terjeszkedését, ahogyan ez például Ausztriában már két évtizede megtörtént.

Debrecenben megtanultuk, hogy a hulladékgyűjtés monopóliumának külföldi kézbe adása már eddig többmilliárdos többletköltséget okozott a lakosságnak. De megtapasztaltuk azt is, hogy mit nyert a város vízművének önkormányzati tulajdonban történő üzemeltetésével.
1994-ben Debrecenben is megjelentek azok a külföldi –félállami, konszolidált időkben nálunk is elfogadhatóan részben privatizált – cégek, amelyek más megyei városokban megszerezték a városi vízművek üzemeltetési jogát. Elsősorban a debreceni vízmű igazgatójának, Dr. Nádasdy Gábornak az érdeme, hogy a vízmű hasonló koncesszióba adása nem történt meg. Segítőimmel heteken át gyűjtöttük az adatokat, érveket a magánkézbe adás ellen. Megtudtuk, hogy a több mint 700 dolgozóból még háromszázat sem kíván megtartani egyik külföldi cég sem, az a fejlesztés pedig, amit vállaltak, a lakossági vízdíjból könnyebben finanszírozható, ha nem terheli a külföldiek aránytalanul nagy nyeresége.

Az önkormányzati döntés napján jelent meg egy egész oldalas cikkem a megyei lapban. Már aznap délben sajtótájékoztatót tartottak azok, akik érintve érezték magukat. Ekkor tudtam meg, hogy kik álltak a privatizációs akció hátterében. Néhány szavazaton múlt, hogy győztünk. Ma büszke a város arra, hogy tisztes önkormányzati haszonra alapozottan a városi vízmű már külföldön terjeszkedik, miközben árai az országos átlag közelében vannak.
A vízmű üzem külföldi kézre átjátszásában érdekeltek évekig nem köszöntek, és ahol tudtak, rossz hírünket keltették.

Amikor néhány éve a külföldiek által üzemeltett hulladékgyűjtő cég igazgatója, Ányos József a vízmű élére került, üzenetet kaptam: „most már a vízműüzemeltetés eladását nem fogod megakadályozni”. Csakhogy Ányos úr megtanulta, hogyan kell egy közüzemet okosan működtetni. Ma pedig mit olvashatunk a lapokban? A privatizáció egykori harcosai, ilyen-olyan részvénytársaságokban ma is aktív helyi politikusok arról nyilatkoznak, milyen ostoba az, aki nem tartja önkormányzati tulajdonban a közüzemek működtetését. A félreértések elkerülésére: mivel a képviselők, politikusok gazdálkodási ismereteit semmiféle kötelező képviselői képzés nem javítja, csak tiszteletet érdemelnek azok, akik vették a fáradságot gazdálkodási ismereteik bővítésére, és – nyilván saját anyagi boldogulásukat is érvényesítve – képesek voltak egykori véleményük megváltoztatására.

1995-ben az uniós pályázati rendszer kísérleti éveinek tapasztalatait foglalta össze Hörcher Ferencné, aki a PHARE pályázatok irányító szervében vezetőként tevékenykedett. Úgy találta, hogy különösen a választott települési vezetők szerint nekik nem kell, nem illik, sőt szégyen tanulni. Döntéseiket változatok alapos kidolgozása nélkül hozzák. Így volt ez Debrecenben is. A privatizáció nélküli üzemeltetésről, ennek a megoldásnak az előnyeiről semmiféle elemzés nem készült. Sajnos a változatok kidolgozása, elemzése ma is szinte minden fejlesztésnél hiányzik vagy formális.

Értelmetlen azt kiabálni, hogy az ország kiárusítói, maradék értékeinek elkótyavetyélői a közüzemek működésének privatizátorai, ha nincsenek hiteles kiárusítás nélküli változatok. Ezért fontos a debreceni példa. Debrecen vízműve több fejlesztést vitt véghez, mint amit a külföldiek egykor ígértek. A profitot nem fél tucat külföldi vágja zsebre, hanem a kiváló menedzserek, különösen Ányos József irányításával megtermelt nyereség a város látványos fejlődését szolgálja.

Van esély a józan ész győzelmére. Csakhogy ahhoz a regionális vízművek eladás nélküli üzemeltetésének programját több változatban illene kidolgozni, és be is kellene mutatni minél előbb, minél szélesebb körben. Nem általában, hanem minden egyes térség sajátosságaira méretezve. Ahogyan a termőföldhasználatra vonatkozó alternatívát is. Vagy megvárjuk a privatizátorok ál-változatait?

Debrecen, 2008. szeptember 27.

Dr. Kőszeghy Attila
okl. építőmérnök,
városrendezés-városgazdaság szakmérnök
 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design