Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> a vidékért Beszámoló 141 civil szervezet és a földforgalmi törvénytervezet módosító indítványai
141 civil szervezet és a földforgalmi törvénytervezet módosító indítványai Nyomtatás E-mail
2013. március 18. hétfő, 22:00
Share/Save/Bookmark

Mint tudjuk, „Kié lesz a magyar föld?” címmel 141 civil szervezet és gazdatanács közösen értékelte a földforgalmi törvénytervezethez érkezett módosító indítványokat. A törvényjavaslatot korábban élesen bíráló szervezetek elsősorban Ángyán József és Bencsik János indítványait támogatják, amelyek elfogadásával a földtörvény a fenntarthatóságot és a vidék felemelkedésének ügyét szolgálná. A civilek között ott találjuk a Professzorok Batthyány Körét is. Hogy ez a tekintélyes szervezet is csatlakozott, abban nagy szerepe volt az alábbi levélnek, melyet Dr. Szakolczai György közgazdász, professor emeritus az erről a kérdésről a Professzorok Batthyány Körében lefolytatott vita során feltett e kör honlapjára. A levél ezúton való közléséhez örömmel járult hozzá.

Tisztelt Tagtársak!

Többen is fölvetették az alacsony költséggel dolgozó mezőgazdasági nagyüzem és a magasabb költséggel dolgozó kis- és középgazdaságok ellentétének kérdését. Ángyán professzor úr az agrárközgazdász szemével szólt hozzá a kérdéshez, bizonyítva, hogy a nyugat-európai országok a családi gazdaság útját választották. Legyen szabad az általános, elméleti közgazdász szemével szólnom hozzá a kérdéshez.

(1) Először egy anekdotaszámba menő történet, amely azonban valóság, és személyesen tanúja voltam. Egy nemzetközi konferencián az amerikai küldött, aki a texas-louisianai rizstermelő óriásfarmok érdekképviselője volt, kifejtette, hogy ezek az óriásfarmok, gyakorlatilag tengerszinten lévő óriási, korábban mocsaras területek felhasználásával a japán családi gazdaságok költségszintjénél nagyságrendnyivel olcsóbban termelnek rizst, ami igaz. Japán tehát sokkal gazdagabb lenne, ha áttérne az importált rizs felhasználására, mert ezzel a háztartások erre fordított kiadása tizedére csökkenne. A hallgatóság és az elnök szeme természetesen a japán küldöttre meredt, aki szót kért és kapott. Mélyen meghajolt az amerikai küldött felé. A lehető legszélesebb mosollyal és az elképzelhető legnagyobb udvariassággal köszönte meg az amerikai küldött rendkívül értékes hozzászólását, biztosítva őt arról, hogy a legnagyobb figyelmet fognak szentelni kellőképpen nagyra nem értékelhető javaslatainak. Utána természetesen minden maradt a régiben, mert a japánok, nagyon is helyesen, nem óhajtják vállalni a mezőgazdaságuk feláldozásával járó mérhetetlen társadalmi problémákat.

(2) Az európai helyzet és a mi helyzetünk ezzel azonos. Nem vitatható, hogy többfalunyi táblák egységes művelése és hatalmas intenzív állattartó üzemek működtetése olcsóbb lehet, mint a családi gazdaságok fenntartása. Ehhez azonban az szükséges, hogy földönfutóvá tegyük a magyar vidék lakosságának zömét, és – megengedve nekem a redukció ad abszurdumot – felszántsuk a lakatlanná váló falvak helyét. Nyugat-Európa, akárcsak Japán, visszariadt ettől. Riadjunk vissza ettől mi is.

(3) Az az érvelés, amely az ilyesfajta költséghatékonyságnak ad feltétlen elsőbbséget, valójában nem felel meg a költséghatékonyság elvének. Nem veszi ugyanis figyelembe e megoldás társadalmi költségeit. Ez az út munkahelyeket szüntet meg, munkanélküliséget teremt, felveti az ő eltartásuk és az új munkahelyek megteremtésének költségigényét, értéktelenné teszi a meglévő lakásállomány és infrastruktúra nagy részét, és egyáltalán nem számol a felmerülő társadalmi és szociális problémákkal. A teljes összefüggésrendszer figyelembevételével a költséghatékonysági érvelés tévessé válik. Természetesen lehet úgy érvelni, hogy az ez által negatívan érintettek haljanak éhen, de javaslom, hogy ettől is riadjunk vissza.

(4) Utalnom kell a magyar könnyűipar szinte teljes felszámolásának következményeire is. Vajon gazdagabbak lettünk-e azáltal, hogy fölszámoltuk textil-, ruházati, cipő- és más hasonló iparunk szinte teljes egészét?

(5) Végül név említése nélkül szeretnék válaszolni arra a nézetre, amely szerint nem támogathatunk olyan törekvést, amelyet ellenzékiek is támogatnak. Ezt a felfogást katasztrofálisnak tekintem. Itt alapvető nemzeti érdekről van szó, amely előbbre való bármiféle politikai taktikai meggondolásnál. Emellett semmi sem lehet károsabb egy politikai csoportosulás számára, főként hosszabb távon, mint ha taktikai meggondolásokból a nemzeti érdek ellenére cselekszik. Avagy nem tanultunk Medgyessy és Gyurcsány sorsából?

Tisztelettel:
Szakolczai György közgazdász, professor emeritus;


 

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design