Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Publikációk Közélet Miféle reform?
Miféle reform?
2008. április 22. kedd, 23:49
Share/Save/Bookmark
"Kimondom gyorsan, még mielőtt a korszak lezárul, hogy ne az utókor mondja rólunk először: ilyen balek nemzedék, mint a mostani, soha nem töltötte ki a Záhony és Hegyeshalom közti joghézagot." - Lányi András publicisztikája a Heti Válasz 2008. április 17-ei számában.

S próbáljunk jó képet vágni az átveréshez, írástudó barátaim - akik 2006 őszén a hazugsággal nyert választás győztesének cinikus önleleplezésén háborogtunk (jobbról), brutálisan őszinte feltárulkozásán lelkendeztünk (balról). A hazugságok kora ezzel nemhogy véget ért volna, de a kormányfő őszinteségi rohamával vette kezdetét.

Miért egy titkos pártplénumon elhangzott szavakból kellett értesülnünk a politikai fordulatról? Mert ha kiáll az ország elé, és úgy mondja, gyanakodni kezdünk, hátha nincs is fordulat. Az őszödi programot a nem közönséges füleknek szánt, elvtársi trágárság hitelesítette. A titokban közölt hír, melyről a kiszivárogtatás folytán az egész ország értesült, így szólt: eddig túl jól éltünk, most ennek vége, csődben vagyunk. Szigorú takarékosság következik. Miért nem vallották be eddig, hőbörgött a jobb. Végre bevallották, védekezett a bal.

Ha Gyurcsány Ferenc őszintén akart volna nyilatkozni, így foglalja össze a múltat s jövendőt: Jól állunk! Irdatlan pénzeket öltünk kormányközeli cégekbe, eltapsoltunk temérdek EU-támogatást, terméketlen nagyberuházásokra vállaltunk kötelezettséget, és el sem kell számolnunk az egészszel. Mert megint mi jövünk. És nem hiába tettük tönkre az országot: négy évig abból élünk majd, hogy ezt propagáljuk. Lesz itt olyan történelmi szükségszerűség, hogy eláll a lélegzet. Leépítjük a jóléti rendszert, kiárusítjuk a közszolgáltatásokat, eladjuk, majd felvásároljuk a nemzeti vagyont, iszonyú jól járunk rajta, mi mást tehetnénk egy ilyen lúzer országgal: piaci alapokra helyezzük. Miért, hát mit akartak? Szocializmust? Majd mi megmutatjuk, milyen rossz tulajdonos az állam!

Itt állunk megint, a választási ciklus félidejében - az MSZP ilyenkor szokta elhasznált miniszterelnökét újra cserélni -, s a megmondóemberek még mindig arról elmélkednek, hogy a reformnak, persze, egy gyurcsánytalanított reformnak, nincs alternatívája. Hacsak nem egy reformtalanított Gyurcsány. Ebből annyi kiderül, hogy Magyarországon re-for-mok zajlottak az elmúlt években, nem országrontás és népbolondítás, de nem ám.

Nos, reform, az nem volt. Az állam eladósodására hivatkozva azoknak az apparátusoknak, jogosítványoknak és vagyontárgyaknak a felszámolása zajlott, amelyek birtokában a majdani kormányosok bármiféle reformot végbevihetnének. A természet-, környezet- és egészségvédelem megtizedelt intézményrendszere a működésképtelenség határára jutott. Falvak százait fosztották meg az iskolától, a közintézményeket albérlővé tették a saját ingatlanjaikban. Patinás kórházépületekben szűnt meg a gyógyítás. Az ország legnagyobb spórkasszájára, az egészségbiztosítás vagyonára is szemet vetettek, dobra került a földi sugárzású frekvenciakészlet, nemzetközi repülőterünk, valamint az utolsó nyereséges vasúti üzletág, a teherszállítás. A vízközművekkel a stratégiai jelentőségű vízkészletekhez való hozzáférés jut a multik kezébe. Energiaellátásunk felett az orosz ellenőrzés hézagmentesebb, mint az átkosban volt. A városi és falusi önkormányzatok sokasága éli fel ingatlanvagyonát, maradék zöldterületeit. Haldoklik a középosztály, a mindenkori reformpolitika nélkülözhetetlen partnere. A közép- és kisvállalkozókat a fékeveszett bürokrácia, a foglalkoztatást kegyetlenül sújtó adórendszer nyomorította meg. A gazdatársadalmat az agrárpolitika eszközrendszerének kombinált alkalmazásával takarították el az útból. Falun már csak utóvédharc folyik, a magyar vidéket nyomasztó nagybirtokrendszer helyreállt, azzal a különbséggel, hogy a paraszt még cselédnek is alig kell.

És az adósság? Az egyre nő, s nőni fog mindaddig, amíg a kormány a társadalom rovására, a közfeladatok ellátásán próbál takarékoskodni ahelyett, hogy a keletkező nyereséget és a jól képzett szakembereket igyekezne itthon tartani, s a pártokrácia javadalmazása helyett az állam bevételeit növelné. És hogy mivel? Hát a foglalkoztatást ösztönző, az adókerülő magatartást ellehetetlenítő, a pazarlás és a környezetterhelés árát keményen behajtó adóreformmal.

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design