Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Publikációk Közélet Igenis igen!
Igenis igen!
2008. március 06. csütörtök, 14:01
Share/Save/Bookmark
A népszavazáson való részvételre és 3 igen szavazatra buzdít több mint félszáz neves közéleti személyiség. Az állásfoglalás aláírói között találjuk Gazsó Ferenc, egyetemi tanárt; Fábry Sándor, humoristát; Lányi András, egyetemi oktatót; Lovas Rezső, akadémikust; Mádl Ferencet, a Magyar Köztársaság volt elnökét; Makovecz Imre, építészt; Szebedy Tas, tanárt, iskolaigazgatót és Zlinszky János, egyetemi tanárt, volt alkotmánybírót is.

Az aláírók rámutatnak: „A demokrácia nem a hatalomtól származtatott kegy vagy ajándék, hanem a társadalom tagjai által megküzdött és kivívott eredmény. Érték, amelyből szabadság fakad. A demokrácia nem kegy, hanem jog. Mindnyájunk joga, hogy közös akaratunkat közvetlenül is megfogalmazzuk, és így kötelezzük a rólunk, nélkülünk döntő politikai hatalmat arra, hogy a nép, a nemzet akaratát hajtsa végre.”
Álláspontjuk szerint „Az állam a közterhekből származó bevételeket a közfeladatai ellátásra köteles fordítani. Például kórházak fenntartására és fejlesztésére, az orvosok, ápolók európai szintű bérének biztosítására, egyetemek működtetésére, a jövő nemzedékét szolgáló értelmiség oktatására. Munkahelyteremtésre, hogy a végzős diplomások saját hazájukat és annak állampolgárait szolgálják megszerzett tudásukkal. Az államháztartás reformja nem a nemzet jövőjét biztosító szociális és oktatási szektorok elszegényítésével és »üzleti alapra« helyezésével kezdődik. A reform nem azzal kezdődik, hogy az alacsonyabb jövedelműeket büntetjük újabb díjak kivetésével, hanem például azzal, hogy lemondunk az értelmetlen, pazarló, környezetszennyező, korrupt nagyberuházásokról.”
Az aláírók kérik a választópolgárokat: „menjünk el és szavazzunk három »igennel« március 9-én!” „Március 9-e nem pártpolitikai csatáról szól, hanem közös jövőnkről. A szolidaritás nem azonos a szocializmussal. Elutasítjuk az életünkbe visszalopódzó diktatúrát és igent mondunk a szolidaritásra, mely Magyarország számára az egyedüli kiutat jelentheti. Együtt kell megerősítenünk: demokráciában élünk, nem félünk, van önbecsülésünk, amelyet a politikai hatalomnak is tisztelnie kell.”

A levél teljes szövege és az aláírók listája alább olvasható.




Igenis igen!

 

1989. október 23. óta Magyarország államformája: köztársaság. Azóta demokratikus jogállamban élünk. A demokrácia nem a hatalomtól származtatott kegy vagy ajándék, hanem a társadalom tagjai által megküzdött és kivívott eredmény. Érték, amelyből szabadság fakad.

A demokrácia nem kegy, hanem jog. Mindnyájunk joga, hogy közös akaratunkat közvetlenül is megfogalmazzuk, és így kötelezzük a rólunk, nélkülünk döntő politikai hatalmat arra, hogy a nép, a nemzet akaratát hajtsa végre.

A demokrácia nem kegy, hanem kötelesség. Kötelességünk élni vele, mert enélkül ismét kiskorú, szolganép leszünk, amely megalázva és kiszolgáltatottan kénytelen tűrni, hogy a feje fölött, mások határozzák meg számára a szerintük egyedül üdvös megoldást.

Ritkán adódik demokratikusan és alkotmányosan teljesen tiszta helyzet arra, hogy ünnepként élhessük meg a lehetőséget, hogy szabadon, lelkiismeretünk és saját érdekeink szerint dönthessünk sorsunk egyes kérdéseiről. A március 9-edikei népszavazással ilyen lehetőség nyílik meg számunkra.

Alkotmányunk nem csupán számunkra, állampolgárok számára határoz meg kötelességeket, hanem az állam, a hatalom számára is. Az államnak alkotmányos kötelessége, hogy garantálja számunkra a jogot az élethez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Nekünk pedig kötelességünk, hogy a szolidaritás és a nemzeti kockázatközösség alapján teherbíró képességünk függvényében támogassuk ennek megvalósítását adók, illetékek, vámok, díjak, járulékok formájában. Mi meg is tesszük, méghozzá nem is kis összegben.

Az állam a közterhekből származó bevételeket a közfeladatai ellátásra köteles fordítani. Például kórházak fenntartására és fejlesztésére; az orvosok, ápolók európai szintű bérének biztosítására, egyetemek működtetésére, a jövő nemzedékét szolgáló értelmiség oktatására. Munkahelyteremtésre, hogy a végzős diplomások saját hazájukat és annak állampolgárait szolgálják megszerzett tudásukkal. Az államháztartás reformja nem a nemzet jövőjét biztosító szociális és oktatási szektorok elszegényítésével és „üzleti alapra” helyezésével kezdődik. A reform nem azzal kezdődik, hogy az alacsonyabb jövedelműeket büntetjük újabb díjak kivetésével, hanem például azzal, hogy lemondunk az értelmetlen, pazarló, környezetszennyező, korrupt nagyberuházásokról.

Akarunk-e egy olyan országot, ahol az állam nem ellenünk, hanem értünk működik? Akarunk-e egy olyan országot, ahol a politikai hatalom a mi akaratunkból és a mi pénzünkből valóban minket képvisel?

Ha ilyen országot akarunk, akkor menjünk el és szavazzunk három „igennel” március 9-én! Ha ilyen világot akarunk, akkor ünnepeljünk együtt március 9-én!

Március 9-e nem pártpolitikai csatáról szól, hanem közös jövőnkről. A szolidaritás nem azonos a szocializmussal. Elutasítjuk az életünkbe visszalopódzó diktatúrát és igent mondunk a szolidaritásra, mely Magyarország számára az egyedüli kiutat jelentheti. Együtt kell megerősítenünk: demokráciában élünk, nem félünk, van önbecsülésünk, amelyet a politikai hatalomnak is tisztelnie kell.

 

2008. március 6.

 


Ács Margit, irodalomtörténész

Ács Sándorné, agrármérnök

Ángyán József, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő

Bagi Béla, országgyűlési képviselő

Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság volt vezérigazgató-helyettese

Bencsik János, Tatabánya polgármestere

Benyhe János, a Magyar PEN Club főtitkára

Béres Tamás, lelkész, egyetemi oktató

Czakó Gábor, író

Dárday István, filmrendező

Derce Tamás, Újpest polgármestere

Dux László, egyetemi tanár

Egedy Gergely, főiskolai tanár

Ekler Dezső, építész

Ertsey Attila, építész

Farkas Ádám, képzőművész

Fábry Sándor, humorista

Gazsó Ferenc, egyetemi tanár

Granasztói György, egyetemi tanár

Gulyás János, filmrendező

Gulyás Gyula, filmrendező

György Lajos, tudományos tanácsadó

Hegedüs Zsuzsa, szociológus

Kajner Péter, közgazdász

Karátson Gábor, festőművész

Kelemen András, országgyűlési képviselő

Kiss Boldizsár János, egyetemi oktató

Kollár István, egyetemi tanár

Krizsán András, építész

Kurutzné Kovács Márta, az MTA tagja

Lányi András, egyetemi oktató

Lovas Rezső, az MTA tagja

Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság volt elnöke, az MTA tagja

Makovecz Imre, építész

Márai Géza, egyetemi oktató

Mellár Tamás, egyetemi tanár

Molnár Oszkár, országgyűlési képviselő

Náray-Szabó Gábor, az MTA tagja

Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere, országgyűlési képviselő

Osskó Judit, szerkesztő

Ö. Kovács József, történész

Pákozdi Imre, villamosmérnök

Porogi András, tanár, iskolaigazgató

Schneller István, egyetemi tanár

Szakolczai György, professor emeritus

Szebedy Tas, tanár, iskolaigazgató

Sztilkovics Szávó, Pilisszentiván polgármestere

Vajna Zoltán, az MTA tagja

Varga Géza, agrármenedzser

Varga Zoltán Sándor, egyetemi tanár

Vida Gábor, az MTA tagja

Zlinszky János, egyetemi tanár, volt alkotmánybíró

 

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design