Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Publikációk Ökopolitika Válasz Buják Attilának
Válasz Buják Attilának
2005. december 27. kedd, 11:13
Share/Save/Bookmark
A 168 óra egy decemberi számában a környezetvédőkön (nem először) gúnyolódó Buják Attila tollát szemlátomást erős meggyőződés vezeti. Éppen ezért remélem, hogy ha sikerül őt meggyőzni állításai tarthatatlanságáról, siaet majd visszavonni őket, és személyében akár értékes szövetségest is szerezhetünk ügyünknek. Írása egyszersmind jó alkalom arra, hogy e maroknyi, és mint olvasom, agresszív kisebbség nevében válaszoljak néhány, a hazai sajtóban az unalomig ismételgetett vádpontra.

A zöldekkel szemben megfogalmazott ellenérzések igen sokfélék: okvetetlenkedésük akadályozza a fejlődést, fellépésük célja puszta feltűnősködés, visszaélnek a demokráciával, a környezetvédelem politikai játszmák eszköze stb. Mert egyébként az alulról jövő bírálatra a hazai sajtó nyitott, már akkoriban nyitott volt, amikor a pártállam egyetlen párt céljait szolgálta, és nem kettőét-háromét váltakozva. A szocializmus emberarcára is csak akkor fagyott rá az engedékeny mosoly, amikor kiderült, hogy az egyedi problémák felhánytorgatása mögött a népi demokrácia rendjét veszélyeztető sanda rendszerkritika lapul. A zöldekkel is ez lehet ma a baj. A 168 óra publicistája megértené egészséges türelmetlenségüket, amíg tevékenységük kimerül az üreginyulak és párosodó varangyok védelmében, ami, az írás gondolatmenete szerint “a tömegek ügye”, és baoldali elkötelezettségre vall. Ehhez némi nosztalgiával nyugati példákat idéz, melyeket szemlátomást nem ismer. Mert Varangy Akciócsoport történetesen nálunk is működik, több mint tíz esztendeje, ezzel szemben a példaként felhozott angol és német zöldek gyakran a mi körülményeink között elképzelhetetlenül harcias tiltakozó akciókkal fekszenek keresztbe (szó szerint) a fejlődés és a gazdasági növekedés útjában. Ennek a több évtizedes elszánt küzdelemnek és felvilágosító munkának köszönhető országaikban a környezeti tudatosság a miénknél összehasonlíthatatlanul magasabb foka.

“Ott lesznek minden kilométerkőnél, ahol egy ügyvédet el lehet helyezni” – olvasom. Miért pereskednek annyit a környezet védői? Ezzel a kérdéssel kutatóként és aktivistaként egyaránt foglalkoznom kellett, és ha ez nem is meglepő, más következtetésekre jutottam, mint a zöldek ellen beruházásvédelmi jogszabállyal védekező kormány, vagy maga Buják Attila. A környezet védelmében folyó jogi eljárások elszaporodásának három fő oka van. 1. A hazai jogrend többé-kevésbé tartalmazza a környezet védelmének biztosítékait. 2. Ezeket a jogszabályokat a gyakorlatban nem tartják be. (Legutóbb a kecskeméti Malom Center ügyében született ombudsmani jelentés nyújtott kötetnyi ízelítőt a jogsértő, jogkerülő és jogfacsaró magatartás változataiból – az elkövetőkre nézve minden következmény nélkül, természetesen.) 3. A pereskedésnél hatékonyabb volna az érintettek érdemi bevonása a döntési folyamatokba, ezt azonban a hatóságok rendszerint megkerülik. Marad az utólagos tiltakozás, jogorvoslat-keresés, időhúzás. Ezért, és nem másért vélik egyesek, hogy a zöldekre a folytonos ellenkezés jellemző. Teli lennének szegények pozitív (környezetbarát, fenntaratható, szelíd technológiák alkalmazását segítő) ötletekkel, hogyha nem utólag kérdeznék őket, amikor már csak az elhibázott döntés megvalósításának megakadályozására nyílik, ha ugyan nyílik, lehetőségük.

Az antizöld előítéletek szószólói rendszerint nincsenek tisztában azokkal az érvekkel és érdekekkel, amelyeket ellenlábasaik képviselnek. A 168 óra publicistája aligha kötekedene a Levegő Munkacsoporttal, ha tudná, hogy az M0-ás északi és északnyugati szakasza értékes zöldövezeteket, a pilisi parkerdő védett területét, a szentendrei sziget ivóvíz-bázisát veszélyezteti, egy olyan útszakasz megépítése érdekében, amelyre a fővárost megkerülő forgalomnak nincs szüksége. A gépkocsiáradat ráterelése a kertes-erdős dombvidékre kizárólag azoknak a telekspekulánsoknak kedvez, akik minden négyzetméter zöld területet beépítenének a főváros határában.

Nem pellengérezné ki a paksi Greenpeace-akciót, ha emlékezetébe idézné, hogyan adagolták a paksi píárosok annak idején a katasztrofális balesetről szóló információt. Ha tudná, hogy a megújuló forrásokból származó áram kívánatos részesedését az EU (szerényen) az össz-fogyasztás 20%-a körül állapította meg (nálunk ma ennek a töredéke), valamint hogy a hálózati veszteség csökkentése, a decentralizácó és az elavult, energiapocsékoló berendezések lecserélése legalább ennyit hozna a konyhára. Tehát: Paks ezekkel valóban kiváltható volna.

A levegő (mármint a munkacsoport) visszatartásának hívei legszívesebben a 4-es metróra hivatkoznak. Hát mit akarnak a zöldek? Bio-villamost? Ha-ha-ha! És “nem jön át”, már mióta nem jön át a szabad sajtón, hogy Dél-Buda közlekedési nyomorán méregdrágán, de vajmi keveset segít, aki a forgalmat az amúgy is túlterhelt pesti belvárosba tereli a föld alatt. Ezzel szemben Észak- és Délbuda között, Kelenföld és Dél-Pest között egy-két kilométeres, hiányzó villamos vonalszakaszok kiépítésével a felszínen lehetne “fillérekért” megteremteni a fájdalmasan hiányzó összeköttetést. A metró megaköltségvetése pedig fedezné a teljes elővárosi vasúthálózat kiépítését.

“Magyarországon a zöld üzenet politikai számítások eszköze lett.” Bizony, azzá lett a világon mindenütt! Egyre nehezebb olyan politikát eladni, amelynek nincs válasza a globális és helyi ökológiai hanyatlás riasztó jelenségeire. Amely az embertelen, természet-ellenes és mellesleg gazdaságtalan növekedési hajsza fokozásától remél jólétet. Amely nem a világ lebetonozása, hulladék-temetővé alakítása ellen tiltakozik, hanem a zöldek politikai szerepvállalása ellen.

A cikk azonban sejteti, hogy szerzője nem általában a politizálás miatt marasztalja el a zöldeket, hanem elsősorban azért, mert szerinte a hazai zöldek inkább jobb-, mint baloldaliak. “A zöld jobboldal” pedig szerinte “fogalmi nonszensz.” Ebben igaza van. Mint ahogyan a zöld baloldal is az. Az ökológiai politika olyan kérdésekre keresi a választ, amelyek nem értelmezhetőek kielégítően a hagyományos bal-jobb politika fogalmi keretei között. Az ökopárt helye még csak nem is “középen” van, hanem valahol a bal-jobb tengelyre merőlegesen: a politikai osztály és a civiltársadalom között. Ezzel magyarázható a bal- és jobboldal egyöntetű tartózkodása a zöldekkel szemben. A környezetvédők nem akarják eldönteni a politikai bal- és jobboldal két évszázados vitáját. A vitatkozó felek jogosultságát vonják kétségbe, hogy a 21.században is ők sajátítsák ki maguknak a politikai arénát.

Különben is, kedves Buják Attila: merre van balra? Melyik bal a jobb? Mert azt még csak sejtem, hogy akad-e zöld körökben, aki az MSZP-SZDSZ-szel vagy a FIDESZ-szel szimpatizál, de már azt, hogy közülük ki a jobb- és ki a baloldali, nem merném eldönteni.

Azokat például hová sorolná, akikhez közelebb állnak a magyar jobboldalon hangoztatott baloldali (kommunitárius, szolidarisztikus) elvek, mint a magyar baloldal jobboldali (szélső-neoliberális) elkötelezettsége?

Lányi András

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design