Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Publikációk Ökopolitika ... elfogult, elképesztő, színvonaltalan ...
... elfogult, elképesztő, színvonaltalan ...
2005. december 23. péntek, 22:12
Share/Save/Bookmark
Bundula István Kapituláció - a Zengő ügy megoldása című cikkéből (Magyar Narancs, december 22.) az olvasó hiteles képet alkothat magának a szerző álláspontjáról - és semmi egyébről, ami ezzel az üggyel kapcsolatos. Ha szabad nekem is egy bevallottan személyes megjegyzéssel kezdenem: szomorú, hogy a fiatalok népszerű hetilapja, bátran dacolva a sajtó és a közvélemény túlnyomó részével, leplezetlen antizöld előítéleteivel tüntet.

A cikk szerint “a zöldek annak ellenére győztek, hogy konkrét kifogásaik közül lényegében egyetlenegy sem volt helytálló”. Ebben a mondatban a “lényegében” szócska kivételével semmi sem felel meg a valóságnak. Nem a zöldek győztek, hanem Hosszúhetény és Pécsvárad lakói, győzött köztük a pártérdekekkel szemben a helyi éredek, győzött a hosszúhetényi polgármester kötelességtudata, aki az önkormányzat jogainak az állam apparátusával szemben is érvényt szerzett, győzött a magasabb rendű jogszabály (az alkotmány) az alacsonyabbal szemben. Ez azért nem olyan rossz hír. Mi magyarok – zöldek, katonák, helybeliek és sajtótudósítók – ellenben nem érezhetjük e győzelem nyerteseinek magunkat: az ügy inkább arra a hatalmas veszteségre példa, amit az országnak az elhamarkodott és (ezért) végrehajthatatlan politikai döntéseket követő áldatlan huzavona okoz, Bős-Nagymarostól a budai alsó-rakpartig. És fog is okozni mindaddig, amíg a hazai hatóságok meg nem tanulják, hogy a demokráciát, a döntések nyilvános előkészítését és az érintettek érdemi bevonását nem érdemes “megúszni”. Ami a zöldek kifogásait illeti: a Zengő az egyik legutolsó nagy, egybefüggő erdőség a Mecsekben, amelynek háborítatlanságát, mindannyiunk – zöldek, katonák stb. mint fent – javára érdemes volna megóvni (konkrétan). “Az egész bazsarózsakérdés egy vicc” – ezt a kijelentést pedig minden újságíróiskolában tanítani kellene (én fogom is): védhetetlen álláspont mellett a pimaszságig menő magabiztossággal érdemes csak kiállni. Mégsem hallgathatom el, mint a szerző teszi, hogy azok a fránya bazsarózsák, bizony, a tervezett út vonalán tenyésztek. Erre utalt a környezetvédelmi hatóság kívánsága, hogy az építtető ültesse át őket máshová, ami, mellesleg, nem sikerült: a környezetvédők által félrevezetett virágtövek mind elpusztultak.

A cikkből megtudhatjuk továbbá, hogy “a zöldek a tudomány frontján kudarcot vallottak”. Amennyiben ez a kijelentés az ökológia és a botanika tudományára vonatkozik, az MTA illetékes bizottságának és a tudományág legjelesebb hazai képviselőinek egybehangzó, leírt véleményével ellenkezik ; ha a jogtudományra, akkor az alkotmánybíróság volt elnökével és az állampolgári jogok ombudsmanjával perel. Ami, persze, egy újságírónak becsületére, sőt, dicsőségére válik - ha vannak hozzá érvei. Az érveket azonban ezúttal üres vádaskodás helyettesíti. Az alkotmányra hivatkozó Sólyom László ragaszkodása a környezetvédelem elért színvonalához “ügyes blöff” csupán. Miért is? Mert valaki mondott valami ilyesmit a parlamentben? Annyi mindent mondtak már ott! Lenkovics ombudsmani jelentése bátran lehet ezek után “elfogult, elképesztő, színvonaltalan”: szerző számíthat arra, hogy az olvasó nem olvasta a jelentést, s ha olvasta volna, sem tudná megítélni az eljárásjogon esett sérelmek jelentőségét, amelyekre az hosszan kitér.

Elismerésben részesülnek viszont a zöldek, akik ügyesen “használják a médiát”. De tényleg! Globális felmelegedést csinálnak, atomerőművi balesetet, összeciánozzák nekünk a Tiszát, csak hogy beszéljenek róluk. Veszedelmes, agresszív kisebbség, vigyázz velük, olvasó! Megrágalmazzák még a hadügyet is, hogy az félrevezette a NATO-t. Lehetne csak párbajozni, most a Juhász hadügyminiszter vagy a vezérkar főnöke bezzeg fasírtot csinálna az egész gyáva civil bagázsból! Nos, jelentem, én voltam, aki ezt a dolgot a félrevezetéssel “bedobtam”. Most pedig megismétlem: így volt. Magam olvastam a NATO-illetékes levelét, amelyben azzal nyugtatott bennünket, környezetvédőket, hogy az építkezésnek legfeljebb valami 30 fa eshet áldozatul, ne aggódjunk, mert ők sem aggódnak. Ezt az adatot pedig csak a magyar hadvezetéstől kaphatták, mivel a helyszín kiválasztásában a NATO közvetlenül nem vett részt. És a saját fülemmel hallottam az országgyűlés környezetvédelmi bizottsága előtt ugyanezektől a vezérkariaktól, hogy az a 300 fa, amit ki kell vágni, nem lehet túl nagy ár a nemzet biztonságáért. Na most akkor hány fa?

A Magyar Narancs cikkírójának leplezetlen rosszindulata, bevallom, elkeserít, nem is először. Se elviccelni, se elbagatellizálni nem szeretném: nagy baj, hogy a fiatalok körében népszerű hetilap ennyire útál bennünket. De csalódást ezzel már nem okoz. A lapra szó szerint illik, amit a cikk a zöldekről állít: a Magyar Narancsban “legfeljebb az csalódhat, aki elhitte, hogy tényleg más közéleti stílust képvisel”.

Lányi András

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design