Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Publikációk Ökopolitika Létezett-e ökológiai politika?
Létezett-e ökológiai politika?
2011. május 08. vasárnap, 21:27
Share/Save/Bookmark

   Lányi András cikke a Heti Válaszban.

“Ha valaki szeméttel hordja tele a házát, feltüzeli a padlót és megmérgezi a gyermekeit, elmegyógyintézetbe zárják. Ha ugyanezt egy egész ország teszi, akkor áldozatokat hoz a jólét és a haladás érdekében.” Így kezdődik tíz évvel ezelőtt írt könyvem, melynek címadó írása (Létezik-e ökológiai politika?) annak idején a Heti Válaszban jelent meg.

 

Nyugodtan elhagyhatnám az idézőjelet, a leírás mostani közállapotainkra is ráillik, amit annak idején leírtam, arra úgyse emlékszik senki, nekem pedig nincs kedvem ugyanazt más szavakkal elismételni. Eltelt tíz év - az ökológiai politikában szerintem az idő múlása a legfőbb változás -, anélkül, hogy mérsékeltük volna az életgazdagságot visszafordíthatatlan módon pusztító folyamatokat, vagy hogy a visszafordíthatókat visszafordítottuk volna.

Negyed századdal azután, hogy az egykori Duna Kör alternatív Nobel-díjat kapott, vízduzzasztó mérnökeink még mindig ugyanazokra a szakállas érvekre hivatkozva követelnek beruházási milliárdokat a Duna elrekesztéséhez, melyek alaptalanságáról évről-évre meg kell győznünk az egymást követő kormányokat, s ha nem vagyunk résen, hol a Tudományos Akadémia kiadványában, hol az Új Széchenyi Tervben helyezik el kakukktojásaikat. Minden kormányzati ciklus lefarag valamit a környezet- és természetvédelem intézményrendszeréből, az intézmények költségvetéséből, pártállástól és világnézettől függetlenül. A “zöld” köztársasági elnök eltávolítása a kormányzó kétharmad első intézkedéseinek egyike volt. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, a hazai környezetvédők talán egyetlen, nemzetközi mércével mérhető sikertörténete hét évi küzdelem után mindössze három évet ért meg. Az új alkotmány akkor fosztja meg önállóságától, tényleges jelentőségétől az intézményt, amikor más országokban példaként kezdenek rá tekinteni. Az ország közepét faltól falig lebetonozó telekspekulánsok zavartalanul építik kísértetvárosaikat Budapest köré, s ha olykor-olykor homokszem kerül a gépezetbe, és csikorogni kezdünk, mint Sukoró, Páty vagy Dunakeszi esetében, az derül ki, hogy a civil mozgalmak közbelépése nélkül a jogszabályok nem képesek, a hatóságok pedig nem hajlandók a környezet védelmére. A környezetrombolást ugyanis még mindig a bevételi, a környezetvédelmet ellenben a kiadási oldalon könyvelik el; s a minisztereknek, polgármestereknek és országos tervszerűtlen hivataloknak valahogy nem tűnik fel, hogy amit jövedelemként költenek, az maga a tőke, a nemzet vagyonának pótolhatatlan része.

Csatlakozásunk az Európai Unióhoz ezen a helyzeten mit sem változtatott. Hosszú magyarázkodás helyett egyetlen friss példa elég lesz. A brüsszeli csúcsbürokrácia, szabályozási dühének újabb megnyilatkozásaként a gyógynövény-forgalmazás eddigi rendjére mért halálos csapást. Vagy gyógyszerré kell lenniük, sokmillió forintos törzskönyvezési procedúra árán; vagy élelmiszernek minősülnek, de attól fogva utalni sem szabad többé gyógyító hatásukra, sőt, tiltó listára kerülnek, ha ez (mármint a gyógyhatás) bebizonyosodik róluk. Cui prodest: a gyógyszeripari multik útjából így tüntetik el a túlontúl népszerű, olcsó és hatásos természetgyógyász készítményeket, melyek eddig sok kisembernek és kisvállalkozásnak nyújtottak megélhetést. A hazai rendeletalkotás, mondanom se kell, szokás szerint még túl is teljesíti az európai normát: mert mi nem rés, hanem erős bástya szeretünk lenni, hű vazallusnép.

Az ökológiai politika azonban nem környezetvédelem, maga a környezet pedig mindaddig védhetetlen marad, amíg e színtelen, szagtalan, semleges kifejezéssel illetik. Ahhoz, hogy védhető legyen, először be kell látnunk, hogy  szeretteink jövője, a múlt öröksége, otthonunk, hazánk az, ami veszélyben forog, nem holmi “környezet”. És nem is puszta “védelemről” van szó: ökológiai rendszerváltozásnál kevesebbel nem érhetik be, akik azoknak az akadályoknak az elhárítására vállalkoznak, amelyeket a modern ipari társadalom állított az élhető élet útjába. A legutóbbi évtizedekben világszerte az üzleti hálózatok és nemzetekfeletti szervezetek összefonódásának lehettünk tanúi, ezek keretében pedig a gazdasági, politikai és katonai hatalom az emberiség történetében példátlan koncentrációja ment végbe. A globalizáció a magánkapitalizmus és a bürokratikus állami szocializmus cserebomlásából keletkezett, amikor már csak ezen a módon lehetett fenntartani az örömtelen pazarlás kényszerintézményeinek uralmát, feláldozva, többek között, a tényleges magántulajdont és az egyéni teljesítmények valóságos versenyét. Feláldozva az élet minőségét “a gazdaság” (mi is az?) növekedésének oltárán.

Az élővilág és a kultúra gazdag változatossága – amennyi ebből még megmaradt – csak ott védhető, ahol a helyi (munkahelyi, lakóhelyi, kulturális, nemzeti) közösségek visszaszerzik az önrendelkezés anyagi, szellemi és jogi eszközeit, és többé nem a személytelen számítás dönt a sorsukról, de nem is ellenőrizhetetlen és számonkérhetetlen hatóságok, hanem az érintettek maguk, felelősségük tudatában és az önálló véleményalkotáshoz kellő tudás birtokában. Ezt nevezném ökológiai politikának. (Akit ez bővebben érdekel, annak az utóbbi két évben megjelent köteteimet ajánlom: Porcelán az elefántboltban, Az ember fáj a Földnek, Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható?) És ezt bizony politikának nevezik, nem egyébnek.

Az ökológiai célokat szolgáló politikai eljárásokról zajló vita nem újkeletű, ma már a siker reményében alkalmazható megoldásokat kínál valamennyi szakpolitika területén. Az elmúlt évtizedben magyar nyelven is történt kísérlet ezek bemutatására, rendszeres formában mindenekelőtt az Élőlánc Magyarországért ökopárt 2010-es politikai vitairatában (politikai végrendeletében?). A párt fellépése a 2006-os választásokon sikertelennek bizonyult, ahogyan a HetiVálasz által kedvelt baloldali politológus, Kéry László írta annak idején: azt kapta, amit megérdemelt. A balliberális értelmiség gyűlölködése a pártalapítókat kevésbé lepte meg, mint a konzervatív tábor részvétlensége. Az elmúlt évtized mérlegéhez tartozik ez is, és jócskán kihat az elkövetkezendőkre.

A hazai “jobboldal” következetesen igyekezett távol tartani magától a zöldeket (sikerült neki), a független értelmiség civil mozgalmait pedig a legnagyobb gyanakvással kezeli, mivel ezekben a legitim hatalomgyakorlás kerékkötőit látja. (Úriember nem tódul az utcára, ha már nagyon kell neki forradalmat csinálni, akkor azt az erre kijelölt fülkében végzi el.) Ezzel a következő évtizedek legfontosabb politikai ütőkártyáját engedte át ellenfelének. Mert a “baloldal” mindig is tudta, hogy lehet máz a politika, s ott most egyre-másra  zöldülnek be a pártok: ezek közül Szili Katalin vagy TGM bizonytalan vállalkozásainál valószínűleg nagyobb jövő vár a Buda Libre fiataljaira, és igen csodálkoznék, ha az ország fővárosának 2014-ben nem valamiféle zöld koalíció adna főpolgármestert. De térjünk vissza a múltba, oda valók vagyunk!

Más országokban akadtak szép számmal, akik az ökológiában látták meg az első “modern” konzervatív politikai eszmét. David Cameron tory miniszterelnök tanácsadója, Phillip Blond például a kihívó Red Tory címet viselő könyvében olyan közösség- és szolidaritás-elvű konzervatív programot fogalmaz meg, amely az Élőlánc – és e sorok írója – felfogásához  a lehető legközelebb áll. (Egedy Gergely ismerteti a Magyar Szemle tavaly októberi számában. A FIDESZ körül gyülekező ifjú neokonoknak nagyon nem tetszene.) Eközben a magyar újságolvasó még mindig azt hiheti, hogy a zöld csak egy árnyalat a hatvanas évekbeli új baloldal szivárvány koalíciójából, és az ökológiai politikának Daniel Cohn-Bendit az autentikus képviselője. Blond hármas jelszava: erkölcsi alapokra helyezni a gazdaságot, lokalizálni a piacot és újra-tőkésíteni - azaz vállalkozáshoz segíteni - az embereket, valószínűleg nálunk is beválna.

 

 

Lányi András
 

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design