Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Publikációk Ökopolitika "Az ökológiai mozgalom kudarcról kudarcra halad a végső győzelem felé."
"Az ökológiai mozgalom kudarcról kudarcra halad a végső győzelem felé."
2010. április 29. csütörtök, 22:14
Share/Save/Bookmark

Pálinkás Viktória interjúja Lányi Andrással a Jurátus című lapban.

Azok kedvéért, akik még csak keveset hallottak Önökről, mondana néhány szót az Élőláncról?

Az Élőlánc Magyarországért 2005-ben alakult, és azóta egy sor olyan kezdeményezés nyilvános képviseletével hívta fel magára a figyelmet, mint alakulása idején a GMO-k [genetikailag módosított (élő) szervezetek (szerk.)] ellen a Parlament körül hirdetett élőlánc, az állami vagyonról szóló törvénnyel szembeni országos tiltakozó mozgalom, a kistelepülések iskoláinak a felszámolása elleni kezdeményezésünk, Budapest legszínvonalasabb kórházainak (pl.: az OPNI, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) bezárása, majd kiprivatizálása elleni tüntetések vagy most az utóbbi, a vasúti szárnyvonalak bezárásával szembeni tiltakozás.

Legutoljára Budapest agglomerációjában több olyan alapvető ökológiai értékeket, érdekeket sértő beruházás ellen léptünk fel, mint az Auchan áruháznak a Dunakeszi tőzegláp helyére történő építése vagy a Budai tájvédelmi körzetben, Páty határában épülő újabb város-szörnyeteg, „golf-falu”. Ezek a fellépések részünkről mindig úgy kezdődnek, hogy létező helyi kezdeményezésekhez csatlakozunk. A Nemzeti Zarándoklat megszervezésekor a Zemplén megyei polgármesterek szép terveit igyekeztünk országos mozgalommá növelni, a nemzeti megbékélés jegyében.

Tehát látható, hogy nemcsak környezetvédelemről van szó, bár mi egy ökológiai mozgalom vagyunk. Úgy gondoljuk, nem a környezettel van a baj, hanem az emberrel. A gazdasági-politikai rendszerek „viselkedésén”, tulajdonképpen a gondolkodásunkon kellene változtatni ahhoz, hogy az emberiségre leselkedő ökológiai katasztrófát mérsékelni tudjuk.
Pártként jegyeztettük be magunkat, mert úgy gondoljuk, hogy pártoknak kell nevezni azokat a politikai mozgalmakat, amelyek egy politikai meggyőződés nyilvános képviseletére jöttek létre. És úgy gondolom, hogy az ökológiai politikát Magyarországon először és máig leghitelesebben az Élőlánc Magyarországért képviseli. Számunkra a párt nem azt jelenti, hogy okvetlenül indulunk a választásokon és harcolunk a közhatalomban való részvételért. Ez egy rendszeridegen mozgalom számára amúgy sem szokott sikerülni. A parlamenti képviselet csupán egyike azoknak a fontos eszközöknek, amelyekkel egy politikai mozgalom élhet. A közvélemény befolyásolása, mozgósítása, a társadalmi önszerveződés kísérleteinek megerősítése, támogatása legalább ilyen fontos. Lehet törvényeket kezdeményezni parlamenten kívülről is. Ilyen lehetőséggel is éltünk már.

Médiában történő megjelenésük gyakorisága meglehetősen hullámzónak tűnik.

A választásokat megelőző félévtől őszig - hasonlóan a 2006-os kampányidőszakhoz - az Élőlánc  nem kap médianyilvánosságot. Akár indul a választásokon, akár nem. Ilyenkor minden média azt a pártot igyekszik kiszolgálni, amelynek a támogatását élvezi. Magyarországon nincs független sajtó. Talán egy diákújság, egy-egy internetes blog tud független lenni. A médiakarrierünk csúcspontját 2007-2009-ben értük el, amikor a kisiskolákért, valamint a vagyontörvény és a kórházprivatizáció ellen voltak indítványaink.

Az Országos Civil Fórum vitái, vitaestjei egy 2006 őszén létrehozott kezdeményezés volt. Akkor gondoltuk először, hogy látható módon a „többpártállam”, tehát az egypárt örökségén osztozó pártok nem képesek vagy nem igénylik a társadalom bevonását a politikai döntéseikbe. Tehát a civileknek maguknak kell olyan kezdeményező szerepet betölteni, amellyel befolyásolni tudják a politikát. A Fórum egy évig sikeresen működött, aztán magától elhalt. Még a Fórumon beszéltünk össze, és szerveztük meg azt a gyertyás tüntetést, amely a 2006 októberi rendőri provokáció áldozatai mellett egy fontos kiállás volt. Ennek a következményei aztán végig érezhetőek voltak.  Sikerült a gyerekeket megmenteni. Hogyha az ország nem is kapott erkölcsi elégtételt azért, amit akkor művelt vele a hatalom. Innen indultak el ezek a későbbi, különböző törvényekkel és kormányzati tevékenységekkel kapcsolatos tiltakozó mozgalmak. És akkor volt még médiánk, mert - ez nagyon tanulságos - kapóra jöttünk az ellenzéki sajtónak: vannak civilek, akik felemelik a szavukat a kormány ellen.
A kormánypárti, tehát balliberális média pedig azt a taktikát választotta, hogy a nevünket sem írta le, nem szidtak, nem vitatkoztak. Amikor a Parlament körül élőláncot alkottunk, akkor sem írták le, csak volt valami rövid kis hír a Népszabadságban. De a nevünket, hogy ez az Élőlánc Magyarországért még akkor sem írták le. Elképesztő az egész... Figyelje meg, ha a Fidesz fog hatalomra kerülni, meg fog fordulni a dolog. A balliberális média mint egy ingyenes ellenzéket fog „foglalkoztatni” bennünket, és a jobboldali média lesz barátságtalan velünk. Mert mi mindig  útjában vagyunk a mindenkori kormánynak, a mindenkori helyi önkormányzatoknak, amennyiben azok visszaélnek a közhatalommal. Hálátlan szerep, de nem unalmas.

Nem tartja-e a mozgalmuk részéről hibának, hogy az Önök által elért eredményeket más pártok ily módon „lenyúlhatják”?

Bár nyúlnák. Nem az a baj. Hanem az, hogy nem nyúlják. Nézze, a mindenkori ellenzék - ezt észrevettük - él a jelszavainkból, és hasznát veszi a kezdeményezéseinknek. Ezt nem bánjuk, ez természetes. Azt sajnáljuk, hogy azokat a politikai prioritásokat, amelyeket mi újra és újra megfogalmazunk sem az ellenzék,  sem a kormánypárt nemigen teszi magáévá. Ezért is döntöttünk úgy, hogy bár nem indulunk a 2010-es választásokon, de kötetbe foglaljuk Élőlánc Magyarországért 2010 címmel a politikai programunkat, azokat a szakpolitikai helyzet-elemzéseket, és tennivalókat, amelyeket szerintünk - bárki kormányozza Magyarországot az elkövetkezendő években - meg kéne és lehetne valósítani. Természeten, azért csináljuk, mert az értelmiségnek az a dolga, hogy gondolatokat, ötleteket adjon a politikának. Nem presztízs kérdés, hogy a mi nevünk alatt valósuljon meg. De nem fogják megvalósítani. Nem azért, mert a hatalom tudatlan, hanem, mert nem áll érdekében.

Az írásaik, elemzéseik, előadásaik célzottan az értelmiségnek szólnak? Vagy még sarkosabban fogalmazva: csak az ún. „tudóstársadalomnak”?

Nem, az értelmiségnek szólnak, nem a tudóstársadalomnak. Mi egy olyan nyelven írunk, és egy olyan elvontsági szinten - nézze meg a programot -, ami a politika iránt érdeklődő, valamelyest felelősen gondolkodó embereknek érthető. Amúgy mióta világ világ, a politikai eszmék és a politikai programok mindig valamilyen értelmiségi körben születtek és terjedtek. Ez a Jurátus című lap több példányban jelenik meg, mint ahány példányban megjelent a Pesti Napló az 1860-as években. Báró Kemény Zsigmond és Deák Ferenc a Pesti Napló szerkesztőségéből vezették az országot az önkényuralomból a kiegyezéshez. Hogy lehetséges ez? Hát úgy, hogy az a 2000 példány eljutott 10-20000 emberhez. És hát politikáról az országból felelősen 10-20.000 embernél több sem akkor, sem most nem volt képes gondolkodni. Az volna a fontos, hogy az a 10-20.000 ember, köztük az igen Tisztelt Jurátusok méltóztassanak komolyan gondolkodni a politikáról, és amit gondolnak róla, azt merjék vállalni és képviselni az életükben is. Ennek a közegnek írunk! Önöknek írunk!

Az online felületek (pl.: blogok, közösségi oldalak) kínálta lehetőségekkel, szabadsággal milyen mértékben akarnak és tudnak élni?

Nagyon jól tudom, hogy ott is a pártok által fizetett dolgozók „nyomatják” az üzenetek jelentős tömegét, és képesek manipulálni a közvéleményt.

Fiatal barátaink most már próbálkoznak azzal, hogy eljussunk honlapokra és közösségi oldalakra, hogy a gondolataink ott is terjedjenek. Én nem magunkat féltem ettől, bár itt is nyilvánvaló a hátrányunk. Én a fiatalokat féltem. Ez a virtuális valóság „beszippantja” őket. Hiteles hírekre és hiteles véleményekre találni az online világban nehezebb, mint egy könyvtárban vagy egy újságárus-standon, pedig ott sem könnyű. Olyan információ-tömeg zúdul Önökre, melyben az eligazodás rettenetesen nehéz. A való világban legalább tudom, hogy ki hazudik. Az interneten még ezzel sem vagyok tisztában.
Utána kell mennünk a fiataloknak, máskülönben épp a fiatal értelmiség (egy teljes nemzedék) vész kárba, mert az interneten tölti az idejét. És mire rájönne arra, hogy ez a legrosszabb hatásfokú módja az ismeretszerzésnek, addigra megöregszik.

Lehet persze, hogy a kezdettől fogva is ez volt a céljuk, de nekem úgy tűnik, mintha az Élőlánc az ismeretterjesztésen, beszélgetéseken, írásokon keresztül az elméletekre nagyobb hangsúlyt fektetne, mint a gyakorlatra?

A társadalomban a legfontosabb tett a szó. A szó, az kérem cselekedet. És semmit nem tartok annál fontosabbnak, mint hogy fórumokat teremtsünk a politikáról való közbeszéd számára. Épp az a célunk, hogy helyreállítsuk a politika komolyságát, méltóságát. Ne egy megvetésre méltó, főleg hazudozásból álló tevékenység legyen, hanem az állampolgár polgári létéhez tartozzon.

De hát mint látja, a gyakorlattól sem idegenkedünk. Dramaturgiája van annak, hogy hogyan lehet egy magába zuhant, közönyös, minden iránt gyanakvó országot, amely már rég nem bízik önmagában, hogy bele tudna szólni a közügyekbe, azt rávenni, hogy ne adja fel.

Ezzel olykor lehet, hogy becsapjuk őket, mert a végén kiderül, hogy valójában mégsem szólhatnak bele lényegi kérdésekbe.

Lám, mondhatja azt, hogy azok az ügyek, amiket mi képviselünk újra és újra kudarcot vallanak. Tisztelet a kivételnek. Azt szoktam mondani, hogy az ökológiai mozgalom kudarcról kudarcra halad a végső győzelem felé. És főleg hogyha azt mondod, hogy tedd lehetővé kisvállalkozóknak, a helyi közösségeknek a gazdasági önrendelkezést, add vissza a helyi piacokat a helyi gazdaságnak, mert különben az ország egyre inkább kiszolgáltatottá válik és tulajdonképpen egy gazdasági gyarmatosításnak esik áldozatul, akkor nem lehetsz sikeres, hiszen a rendszer lényegét, alapvető érdekeket sértesz.

Hogyan értékeli Magyarország elmúlt 20 évét? Mit tart a legelhibázottabb társadalmi, politikai, gazdasági döntéseknek?

A legfontosabb az, hogy ez a 20 év az 20 évig tartott. A 20 év az nem egy átmenet. A 20 év egy történelmi korszak. Magyarországon lezajlott és lezárult egy történelmi korszak, amely 1989-ben kezdődött és valamikor mostanában fog véget érni. Az annyi idő, mint Trianontól a II. világháborúig. Ez egy iszonyatosan hosszú idő. Teljes korszak volt. Ebben a korszakban lestük a sült galambot, hogy az államszocializmus öröksége lassan felszívódik, mint egy vakbéltünet, és lassan kiépül a jogállam, meg a demokrácia, meg a polgári világ. És csak nézzük-nézzük, hogy nem épül ki. Nem az épül ki, hanem egészen más. Mert hát a történelemben nincs egy ilyen forgatókönyv,  aminek meg kell valósulnia. Más történt. Az történt, hogy az a politikai, gazdasági és kulturális elit, amely a  Kádár-rendszer utolsó két évtizedében az országot irányította a saját, a politika által kiutalt vezető pozícióit magántulajdonra és készpénzre váltotta át.

Ha itt volt osztályharc, akkor az a  fordítottja annak, amit gondolunk. Az a kisvállalkozói réteg, kispolgári réteg, amely a második gazdaságban -  és hozzátenném a második nyilvánosság csatornáin a 70-es, 80-as években - egy spontán polgárosodásnak a hajtóereje volt, az a rendszerváltásnál vereséget szenvedett, megbukott és eltűnt a  színről. A nemzeti vagyon nem a kisvállalkozók, lízingelők és háztáji gazdák kezébe került, hanem az állami gazdaság vezetőinek a konzorciumaiba. Tehát maguk privatizálták az országot, és nem a feltörekvő középosztályok. Nem a második nyilvánosság alternatív gondolkodóinak a szelleme nyomja rá a bélyeget a médiumokra vagy az egyetemekre, hanem azok a lassan átalakuló és átörökített kulturális kiváltságok – nevezzük nevén –, amelyeket a késő Kádár-korban osztogattak állami és ellenzéki művészeknek és tudósoknak. És máig ebből élnek. Tehát nem történt meg a rendszerváltozás valóban, ahogy ezt sokan mondják. De ilyen értelemben nem történt meg, hogy egy történelmi folyamat kiteljesedett. A beneficiumok allódiumokká váltak.

2011-ben lejár a föld moratórium. Ha a meghosszabbításra tett kísérletek sikertelenek lesznek, akkor megkötések nélkül bárki felvásárolhatja a magyar földet.

Nem is a meghosszabbítás a legjobb módszer. Itt nem szégyen a dán dolgozatot lemásolni. Ha mi itt Magyarországon annyit fűzünk hozzá –, mert minden országnak joga –, hogy az rendelkezhet birtokkal Magyarországon, aki itt x éve tartósan letelepedett és mezőgazdasági szakvizsgát tett magyarul, akkor ez tökéletesen kizárja a spekulatív tőkének, az ingatlanspekulációnak a betörését a magyar piacra.

Magyarországon nyolcadába kerül a föld, mint Ausztriában. Tehát mindenki itt fog földet venni. A Dunántúl 1/3-a már most zsebszerződés útján osztrák, német, holland birtokosok kezében van. A zsebszerződéseket miután ezek jogilag nem léteznek, meg kéne semmisíteni, érvényteleníteni, vállalva azokat a politikai konfliktusokat, amivel egy ilyen intézkedés jár. Félreérthetetlenné tenni, hogy Magyarország jogállam, ahol nincsenek jogszerűtlen tulajdoni manipulációk. Ahogy a horvát-dalmát tengerparton az illegálisan épült villákat és szállodákat lerombolták.

Tehát egy: be kell tartani a törvényeket. Kettő: csak magánszemély lehet földtulajdonos Magyarországon. Három: csak olyan, aki tud és akar Magyarországon élni és gazdálkodni.

Ebben semmi xenofóbia, idegen-kirekesztés nincsen. Ez elemi gazdasági érdeke egy országnak. Ti. a föld nem  egyszerűen áru. A föld egy természeti monopólium, amely ha nincs, akkor ország sincs. A Magyar Állam zsinórban adta el ezeket a természetes monopóliumokat. Ugyanis természetes monopólium a vízháztartás is. Katasztrófa, hogy a Vízműveket eladták olyan külföldi cégeknek, melyek ezzel visszaélnek. Zsarolópozícióba kerülnek az állammal szemben, amelynek alkotmányos kötelezettsége, hogy gondoskodjon e szolgáltatásokról. Ebbe pedig így az állam belerokkan.

Melyek azok a területek, ahol nagyon szigorú állami beavatkozást tart szükségesnek, vagy akár teljes állami tulajdont?

Az állami beavatkozás és az állami tulajdon két különböző dolog. Ott érdemes megtartani  az állami tulajdont - egy más megfogalmazásban -, ahol a tulajdon működtetésének nem haszonszerzés a célja. Az oktatás, a gyógyítás, az igazságszolgáltatás esetében a cél nem az, hogy a gazdasági hatékonyság szerint szervezzük meg. Az a jó közoktatás, ami a legnagyobb tudást nyújtja. Itt tehát a szolgáltatásnak a tartalma alapvető nemzeti érdek és állami kötelezettség.
 

A földkérdést, az államadósság és a nemzeti vagyon kérdését tekintve nem érzi reménytelennek a helyzetet? Tudhatunk-e még bármin érdemben változtatni?

Franz Kafka mondja A per című regénye végén, hogy „a logika ugyan rendíthetetlen, de nem tud ellenállni annak, aki élni akar”. Tehát soha nem késő. Egyébként pedig látunk és leírunk egy alternatív gazdaságpolitikát, amit most itt egy mondatban nem tudunk összefoglalni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ennek a 20 éves korszaknak a gazdaságpolitikája felülről lefelé irányuló gazdasági reform volt. Azt reméltük, hogy ha a magyar gazdaságot rácsatoljuk a világgazdaság vezetékeire, akkor majd magától vitalizálja azt. És pont a fordítottja történt. A világgazdaság kiszívta a magyar gazdaság életképes részeit és elhódította a magyar piacot. Ezt a gazdaságot reformálni, revitalizálni csak alulról felfelé lehet. Ezt úgy hívják, az alternatív gazdaságtan nyelvén, hogy helyi forrásalapú gazdaság. Lépésről lépésre újra játékba kell hozni az elsősorban helyi ellátásban kulcsszerepet játszó kis- és középvállalkozásokat. Őket kéne támogatni, nem a multikat! Növelni a foglalkoztatást! Az emberek egy részének nincs keresete, a piacon haldokló magyar vállalkozók egy része pedig eltitkolja jövedelmét, mert az államháztartás megnyomorító adókkal próbálja egyensúlyban tartani magát. Ergo azért van az államháztartás válságban, mert nincs, aki adózzon neki. Tehát először a magyar gazdaság jövedelemtermelő képességét kell megteremteni, és a jövedelmet itthon tartani. A multiknál keletkező jövedelem igen jelentős része tudniillik elmegy az országból.

És a Föld helyzete...? Az emberiség energia-válságát, a globális természeti rombolást nézve visszafordíthatónak tűnnek-e még egyáltalán ezek a folyamatok?

Az ökológiai válság javában zajlik. Rajtunk múlik, hogy milyen súlyos lesz a lefolyása és meddig fog tartani. Ez a válság a ma fennálló rendszert és társadalmi békét összeroppantja, hiszen nem az igazságos berendezkedésen, hanem a bőséges ellátmányon alapult. A természet kifosztása néhány nemzedék számára, a gyorsan elhasználható egyéni fogyasztási javak példátlan sokaságát biztosította. Na, ennek most vége. Ezért most újra fel kell fedeznünk a közjó és a közmegegyezés értelmét, és ennek megfelelően kell átalakítani gazdálkodásunkat és politikai rendszerünket. Ez bizony egy civilizációs válság. Nem természeti, hanem civilizációs válság, amit a Föld katasztrofális túlnépesedése és az élővilág, a biodiverzitás drámai hanyatlása beláthatatlanná tesz. Minden civilizációnak volt már hanyatló szakasza és összeomlása. És az összeomlás után a romokon új civilizációk szoktak épülni. Önökre egy rohadt nehéz korszak vár. Nem irigylem. De ebből is ki lehet jönni jól és rosszul. Amelyik nép tud védekezni, az jobban jön ki belőle, amelyik nem tud védekezni, az pedig belepusztul.

Említette az előbbiekben az emberiség túlnépesedését a Földön. Ön szerint hogyan oldható fel a globális és lokális ellentmondás? Itt gondolok pl. az emberiség túlnépesedésére, míg Magyarország tekintetében az lenne a jó, hogyha a magyar népesség növekedne.

Így van. Általában a kérdés első felére az a válasz, hogy a gondjaink globálisak, megoldásuk csak lokális szinten lehetséges. Ehhez legfeljebb a kereteket teremthetik meg nagy nemzetközi szerződések. A népességfogyás ökológiai szempontból semmi más gondot nem okoz, mint hogy a mostani és a jövőbeni nyugdíjasoknak nyomorúságos élete lesz, mert az utánuk jövő nemzedék nem tudja a nekik méltányosan járó nyugdíjat megteremteni. De ezt az áldozatot rákényszeríthetjük az öregekre. Nem ez a baj. Az a baj, hogy egy túlnépesedett Földön a népesség csökkenése egy olyan vákuumhelyzetet teremt, amelyre kívülről hatalmas nyomás helyeződik, hogy ezt a vákuumot betöltse. És miután népvándorlás korában élünk, ezért több ember hagyja el lakóhelyét és választ új hazát magának, mint a népvándorlás legrosszabb éveiben, 1000-1500 évvel ezelőtt. Tehát félő, hogy ez a migráns tömeg lépne a megfogyatkozott bennszülöttek helyére. Ez pedig civilizációs katasztrófát okoz, mert ugyan jót tesz egy országnak néhány száz vagy néhány ezer bevándorló, aki egy idegen kultúrát hoz – ezt képes asszimilálni a társadalom –, de hogyha ezeknek a száma egy kritikus pontnál nagyobb, akkor ez a befogadókészség megszűnik, szétrobbantja az együttélés kereteit, pánikreakciókat vált ki. Most épp ez veszélyeztet. Ahogy azt látjuk Európa-szerte. És a migránsoknak se jó. Egy életképes közösség számára mindig valamilyen közös hagyomány, közös múlt, az egymás iránti kölcsönös ismeretség nyújt alapot.

Nem vezetnek-e ezek a folyamatok Európában a nemzetállami eszme megerősödéséhez?

Ez egyáltalában nem baj. Ez legalább – nem a legszerencsésebb módon - felhívja a figyelmünket arra, hogy az ember identitásának, önazonosságának milyen nélkülözhetetlen kerete a közösséghez tartozás. Megerősíthetik az identitások egymásra épülő rendszerét, amelyben én  budapesti, magyar, európai vagyok. Ha ezt nem tudjuk értelmezni, hanem idegengyűlöletről beszélünk, akkor viszont valóban csak a „befogadás”, „elutasítás”, a „kinek van igaza...?” marad.  Ezek hamis és rossz választások, amik ellen a jelenséget nem negligálni, és nem felnagyítani, hanem értelmezni kell! Hogy miről is szól? Mi ez a jogos kétségbeesés, zavar London, Párizs, Amszterdam lakóiban, és rövidesen Budapest lakóiban? Mert nem tudok bemenni egy magyar kávéházba, amikor végigmegyek a Nagykörúton. Vagy egy amerikai gyorsétterembe vagy egy török gyros árushoz vagy egy kínai vendéglőbe kell beülnöm. És az „anyjába kívánom azt a sok külföldit”. Pedig nem vagyok idegengyűlölő.

Ez politikai kérdés! Kezelni kell! Nem vadítani az őslakosságot, és nem vadítani a jövevényeket! Csak a törvényeket kellene betartani. Hogyha az Állami Versenyhivatal nem Sóhivatal volna, akkor ez nem történhetne meg. A politika dolga lett volna, hogy megvédjen ettől bennünket. De nem védett meg.

Mi a véleményük a választási ígéretek jogi számon kérhetőségéről?

Az üzleti jogban léteznek olyan büntető szankciók, amelyek a szándékos megtévesztést büntetik. Ezzel analóg módon az üres, hazug választási ígéretek a szándékos megtévesztés kategóriájába esnek, amelyeket az Alkotmány szellemében súlyosabb büntető tételekkel kellene szankcionálni. Hiszen ezek nemcsak erkölcsi értelemben, hanem jogi értelemben is bűnök.

Okkal és joggal mindenki kiábrándult a politikából, gyűlöli a politikát. A választás itt nem jelenti azt, hogy egy társadalom rendelkezik a saját sorsáról. Nem jelenti azt, hogy akár elszámoltatni, akár befolyásolni tudja a döntéshozókat, leszámítva azt, hogy 4 évenként az adott étlapról lehívja az A menüt vagy a B menüt.

A klasszikus demokráciában a választás programok között esik. Kérem, mi lesz az agráriummal, mi lesz a hazai piaccal, mit gondolnak a közoktatásról? ...és az egyetemekről? „Hát akkor inkább beszéljünk arról, hogy melyik miniszter melyiknek lesz alárendelve.” Tehát nem tudjuk, hogy mi között választunk. Ez botrány. Azért is írtuk meg programunkat, hogy figyelmeztessünk: ilyenkor ilyen dolgokról szoktak a világban komolyan beszélgetni. A www.elolanc.hu-n tanulmányozható az a vitairat, ami szakpolitikai álláspontokat, javaslatokat tartalmaz.

Hol, mikor és milyen beszélgetéseket, előadásokat terveznek a közeljövőben?

Hívogatnak egyetemekre, diák-közösségekbe. Egyetemi kurzusaim mellett van egy „lakás-szemináriumom”. Aki pedig alaposabban szeretne megismerkedni az ökológiai világnézettel, valamint ennek etikai, társadalom- és politikaelméleti következményeivel, azt szeretettel várom TÁTK-s óráimon. Remélem, a bolognai rendszer áldozatául esett szakirányom helyett hamarosan elindulhat a Humánökológia mesterszak. Ősztől az Élőlánc is tervez vitaesteket, ezekről honlapunkon olvashatnak majd.

 

Pálinkás Viktória

 

 


 

 

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design