Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> a nemzeti vagyonért Publikáció Nemzetünk vagyona veszélyben van
Nemzetünk vagyona veszélyben van
2008. február 22. péntek, 19:43
Share/Save/Bookmark
A Magyar Hírlap cikke.
A vagyontörvény számos hiányosságára figyelmeztet lapunknak adott interjújában Bencze Izabella, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság egykori vezérigazgató-helyettese. Szerinte a vagyonkezelő a kormány saját, kézi vezérléssel irányított szerve, és a privatizáció sem zárult le, ezt a kormány idei 96 milliárd forintos költségvetési előirányzata is igazolja.


– Bár már tavaly októberben az Alkotmánybírósághoz fordultak a vagyontörvény megsemmisítését kérve, határozat még nem született. Időközben az új vagyonkezelő megkezdte a munkát. Többen aggályosnak tartották, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t irányító Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács szervezeti és működési szabályzata szerint a tanács vezérigazgatója 250 millió forint egyedi értékhatárig önállóan dönthet. Mit gondol erről?
– Erre korábban is volt példa, hiszen a KVI vezérigazgatója is rendelkezett ilyen jogosítvánnyal. A problémát abban látom, hogy a vezérigazgató az NVT nélkül ugyan valóban 250 millió forint egyedi értékhatárig dönthet, de ha kell, naponta tízszer is. Mégpedig azért, mert nincs olyan korlát, amely az egyedi döntések számát bármiképpen korlátozná. A másik gondom pedig a kézi vezérléssel van.

– Mire gondol?
– Arra, hogy az MNV olyan részvénytársaság, amelynek tulajdonosa az állam, s a részvényesi jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja. Gondoljunk csak bele, minden más részvénytársaságnál a tulajdonosok döntése a meghatározó. Az őket képviselő szervezet a közgyűlés, s annak határozatait kell az igazgatóságnak, illetve az operatív vezetőnek végrehajtania. Ettől kezdve teljesen egyértelmű, hogy nincs meg az az önállósága a tanácsnak, amelynek meg kellene lennie. Ha egy tulajdonosi döntés születik, azt a tanács vagy a vezérigazgató köteles végrehajtani. Azaz a kormány döntése irányadó a vagyonnal való gazdálkodásban. Véleményem szerint kizárólag egy olyan szervezet lenne alkalmas a nemzeti vagyon kezelésére, illetve a vagyonnal való független gazdálkodásra, amely nem a kormánynak, hanem a parlamentnek van alárendelve, úgy, mint az Állami Számvevőszék vagy az ombudsmanok. Kétharmados parlamenti többség lenne a garanciája annak, hogy ne politikai döntések sorozata legyen az értékesítés, mert a nemzet nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki polgárokból is áll. Az állam tulajdona a nemzet vagyona, ezért képletesen nekem is van benne egy tízmilliomodnyi tulajdonrészem. A vagyon sorsába pedig nem szólhatok bele. Pedig e körben nincs helye politikának.

– Az alkotmány rögzíti a vagyon nemzeti jellegét.
– Igen, de a vagyontörvény ennek ellentmond. Érdekes, hogy van több olyan vagyonelem, mint például a vízközmű, amely továbbra is a nemzeti vagyon része, de a vízközmű-társaságok már eladhatók. Ha ezeket értékesítik, és ne adja Isten, hogy külföldi tulajdonba kerüljenek, akkor eljutunk odáig, hogy külföldi tulajdonosok fogják a magyar állampolgároknak meghatározni például a Duna vizének az árát. A vagyontörvény lehetővé tette, hogy sok gazdasági társaságon kívül számos fontos kincstári vagyoni körbe tartozó elem is eladható legyen, mert üzleti vagyonnak minősítették. Így például a kormányzati, költségvetési szervek épületei, kórházak, múzeumok, színházak, egyetemi ingatlanok és a termőföld. Ez utóbbi borzasztó nagy vétek 2011-ig, amíg az Európai Uniótól derogációs védelmi időt kaptunk. A termőföldet addig védett vagyoni körben kellene tartani.

– A kormányzat álláspontja azonban az, hogy ezek a vagyontárgyak eddig is értékesíthetők voltak, tehát egy fennálló állapotot vittek tovább.
– Valóban nem tartoztak kizárólagos állami tulajdonba ezek a vagyontárgyak, tehát nem szerepeltek külön törvényi mellékletben vagy listán, azonban az értékesítésre vonatkozó eljárás sokkal szigorúbb és nehézkesebb volt korábban, mint ma. Az adott szaktárca vezetőinek az egyetértését is meg kellett szerezni például az ingatlaneladásokhoz.

– A tanács vezérigazgatója a minap nyilatkozott arról, hogy a kormány mennyi privatizációs bevételt vár el tőlük, ugyanakkor azt is mondják, nem a magánosítás a legfőbb cél.
– Látja, ez is azt bizonyítja, hogy a vagyonkezelő szervezetnek semmiféle függetlensége nincs. Amit parancsba kap a kormánytól, azt teljesítenie kell. Az egymásnak ellentmondó kommunikációnak pedig nagyon rossz üzenete van. Ha megnézzük az MNV Zrt. idei értékesítési tervét, akkor azt látjuk, a kormány 96 milliárd forint árbevételt vár a vagyonkezelőtől. Sőt az MNV Zrt. azt is tudja, hogy ebből harmincmilliárd a minisztériumi épületek értékesítéséből származna. Ez azért nagyon furcsa, mert ezeknek az épületeknek az eladása a kormányzati negyed megépítéséhez volt kötve. Ma már tudjuk, hogy az építkezést a kormány megállította. Akkor meg miért kell eladni ezeket az ingatlanokat?

– Mindezeket látva, ön szerint tényleg lezárult a privatizáció?
– Semmiképp sem. Ha az idei 96 milliárdos adatot összevetjük néhány korábbival, kiderül, hogy a privatizációból várható bevétel majdnem megegyezik az 1998. és 1999. évi értékesítések összegével vagy a 2000–2001-es összevont értékesítés bevételével. Az elmúlt tíz év adatait ismerve, az idei értékesítési terv a negyedik legnagyobb előirányzat.

– A minap azt is bejelentették, hogy gyorsmérleget készítettek az összvagyonról. Úgy tudom, hogy korábban a KVI is készített vagyonnyilvántartást.
– Igen, ez kötelességünk volt. Továbbá gondolkodtunk azon, hogy nagyon sok nem megfelelően kihasznált ingatlan van, s a központi költségvetési szervek elhelyezése pazarló. A szocializmus évei után fel kellett mérni, hogy melyek azok az állami feladatok, amelyekhez ingatlanok szükségesek. Készítettünk egy több millió adatot tartalmazó előzetes felmérést, de ez az új kormánynak nem kellett 2002-ben.

– Mi a helyzet a vagyon összértékével?
– A központi költségvetési szervekre vonatkozó számviteli szabályok az amortizációs elszámolást nem teszik lehetővé. A műemlékek közül sokat nulla értéken tartanak nyilván, s lehetetlen például megbecsülni, mennyit ér a Lánchíd vagy a Parlament. Arra kell törekedni, hogy tételesen tudjuk, milyen vagyonnal rendelkezünk. Ám hogy mi a valós forgalmi összértéke, ennek a megállapítása ma még nem lehet reális célkitűzés, csupán ámítás.
Hunyor Erna
 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design