Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> a nemzeti vagyonért Sajtóvisszhang Döbbenetes vagyonleltár
Döbbenetes vagyonleltár
2008. december 04. csütörtök, 04:47
Share/Save/Bookmark
A Fejér Megyei Hírlap cikke

Székesfehérvár
- Az Élőlánc Magyarországért november 14-én konferenciát rendezett a megyeháza dísztermében. Az előadók elsősorban a nemzeti vagyon felélésének folyamatáról, a törvényekben lévő kiskapukról, valamint az önkormányzati vagyon és az ivóvízközművek sorsáról beszéltek.

Lányi András egyetemi docens, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja:

- Talán akkor kaptunk észbe először, amikor tavaly tavasszal az ország legnagyobb hagyományú elmegyógyintézetét bezárták, az épületet eladták, a betegeket pedig szélnek eresztették, Aztán kiderült, hogy több más kórházra is ez a sors vár, majd százával kezdték bezárni a falusi kisiskolákat. Mi köze ehhez a zöldeknek? Nagyon sok, hiszen törekvésünk lényege, hogy a közjavakat, a nemzeti és kulturális értékeket próbáljuk védelmezni, ezért szeptemberben például az állami vagyonról szóló törvény ellen tiltakoztunk. Elmondhatom, hogy a szakmai munka mellett a polgári tiltakozás minden törvényes formáját igénybe vettük már anélkül, hogy figyelembe vettek volna bennünket. Így próbálgatjuk, van-e egyáltalán Magyarországon demokrácia. Úgy látszik, hogy nincsen, hiszen sem az érdek, sem a tömeges felháborodás, sem pedig az ügyek mellett felszólaló közjogi méltóságok szava nem állította meg a közvagyon ki-árusításának a folyamatát.

- Ez jellemezte a kormányzati politikát, de a parlamenti ellenzék részéről sem tapasztaltunk markáns kiállást. Mit lehet elérni? Annyit biztosan, hogy az ember gyomorideget kap... Minél több embert megpróbálunk meggyőzni arról, hogy helyette senki sem fogja az érdekét képviselni. Olyan ismereteket kell bevinni a köztudatba, amelyeknek hatására az emberek másként kezdenek beszélni és gondolkodni. Azt képzeltük, olyan demokrácia van Magyarországon, ahol a parlamenti pártok a társadalommal való szüntelen párbeszédben formálják az álláspontjukat, s nem engedhetik meg maguknak, hogy megalapozott érvek nélkül elutasítsanak, semmibe vegyenek olyan tömeges állampolgári kezdeményezéseket, amelyek az ország egyik végétől a másikig érnek.

Bencze Izabella, aki öt évig volt a Kincstári Vagyonigazgatóság igazgatóhelyettese:

- A nemzeti vagyonnal való foglalkozás 1945 óta semmiféle társadalmi hangsúlyt nem kap. Öt évig nagyon alapos rálátásom volt a folyamatok egy részére, s amikor kikerültem az államigazgatásból, rá kellett jönnöm, hogy fel kell nyitni az emberek szemét. A magyar Alkotmánynak 1990 óta van egy olyan rendelkezése, amely egyértelműen kijelenti, az állam tulajdona a nemzet vagyona. Az államnak ezzel a tulajdonnal úgy kell gazdálkodnia, hogy az a nemzet minden tagjának hasznára legyen. Ez a vagyon nem a kormányé, nem a pénzügyminiszteré, nem a parlamenté, hanem mindnyájunké, mind a tízmillió magyar emberé. Mindannyiunknak van benne tízmilliomod része, csak erről az állampolgárok nem nagyon vesznek tudomást.

- Eljutottunk ahhoz a gazdasági világválsághoz, amelynek az eredménye egy 5 ezer milliárdos hitel lett, s az államadósság 17 ezer milliárdra rúg, elsősorban az elmúlt hat esztendő áldásos tevékenységének köszönhetően. El kell egy kicsit gondolkodni azon, vajon mi okozta ezt a helyzetet, amiben most vagyunk, s hogyan lehetne ezt kezelni? A miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét az adósság törlesztéséből - ez valamilyen módon még természetes is lehet. Ám nem szabad arról megfeledkezni, hogy az 1989-es nemzeti vagyon úgynevezett működő vagyon részéből, a gazdasági társaságokból folytatott privatizáció útján mára 10 ezer milliárd forint az, amely magánzsebekbe került anélkül, hogy ez az összeg az államháztartásba folyt volna be.

Ángyán József egyetemi tanár, parlamenti képviselő:

- Meggyőződésem, nem helyes az a diagnózis, amikor azt mondjuk, rosszul megy a kormányzás; ennél ugyanis rosszabb a helyzet. Nem a közjó szempontjából kell vizsgálnunk a történteket, mert akkor érthetetlenek, kaotikusak, megmagyarázhatatlanok a hatalom lépései. Meg kell néznünk a folyamatokat a zsákmányszerzés, az eredeti tőkefelhalmozás szempontjából is. Egy mohó csapat és klientúrája a saját érdekei mentén rendezkedik be az országban, és gyarapodása érdekében alakítja a költségvetést, a törvényeket, az európai uniós források elköltését, a nemzeti vagyonhoz való hozzáférést. A zsákmánynak három köre van. Egyik a nemzet vagyona - ennek értéke 50 ezer milliárd forint feletti, tehát ennyit lehet még ócsítva , azaz olcsósítva eladni. A másik a vállalkozói vagyon, a harmadik a föld. Maradjunk ennél. A spekuláció alapja a földvagyonnal az, hogy 2011-ben liberalizálódik a földpiac Magyarországon. A mai, hektáronkénti szántóárak az országban keletről nyugat felé indulva 200 ezer és 2 millió forint között vannak, ezeket a városok közelsége módosíthatja. Ám ha átlépünk Ausztriába, a kevés még eladó föld hektárja 10 millió forintnál kezdődik. Ez a különbség pedig nem csak a legmohóbb körökben éri el az ingerküszöböt. A föld egy része magyar gazdálkodók kezén van, hozzaférni pedig csak úgy lehet, hogy egy részüket el kell távolítani a helyről, ahol még dolgozik, és a kenyerét keresi. A föld másik részét az állam kezeli, ez 1,5 millió hektár.

- Milyen módon lehet gyorsan elvinni a közös kasszából a pénzt? Egyik a közösségek, önkormányzatok és a családok vagyona, amely a tőke számára hozzáférhető, de ahhoz már fel kell bontani a társadalom szövetét is. Magyarországon ez tudatosan, törvények által szabályozva történt és történik. Hazákban 180 tőkés társaság bérli a földet összesen 1,8 millió embertől. Ám azon a jogon, hogy 2006-ban ő bérelte a földet, elviszi a támogatási jogosultságot is, és úgy adja vissza a földet az államnak és a tulajdonosoknak, hogy ahhoz nekik nincs már támogatási jogosultságuk. Ez pedig vagyoni értékjogként piacra dobható, teljes értéke 450 milliárd forint. Így tőkésítenek fel 180 társaságot, s ennek az érdekkörnek a szolgálója a jelenlegi magyar kormány. Céltudatos országkirablás ez.

Bencsik János, Tatabánya polgármestere, parlamenti képviselő, a parlament gazdasági bizottságának tagja:

- Megalapozottak azok a vélemények, amelyek szerint baj van a vagyongazdálkodással. Írásban, hivatalosan tettem fel a kérdést: készített-e már a kormány és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. startégiát a nemzeti vagyon fejlesztésével és hasznosításával kapcsolatban? A pénzügyminiszter úgy tájékoztatott, az erről szóló tervet júliusban elfogadták. A Vagyonkezelő Tanács elnöke úgy válaszolt, hogy a részletek néhány héten belül nyilvánosságra kerülnek. Firtattam azt is, hogy elkészítették-e az MNV Zrt. mérlegét, s azt mikor hozzák nyilvánosságra? Erre is ígéretem van, semmi több, vélhetően idén még nem, de 2009-ben vagy 2010-ben megtudhatjuk a tényeket. Ilyen körülmények között a magyar állampolgárok szerintem teljes joggal aggódnak, amikor figyelik a még megmaradt nemzeti vagyon magánosításának folyamatát.

- Van egy törvény 1990-ből, amely a közművek önkormányzati tulajdonba való átadásáról szól, de ezekből kivételt képeztek a regionális vízművek. A települések idővel arra figyeltek fel, hogy mozgolódást tapasztalnak a vízművek körül. Ekkor azt kérték az önkormányzatok, hogy mivel a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása önkormányzati kötelesség, ezt a vagyont meg szeretnék kapni. Ezután a MNV Zrt. részéről az a válasz érkezett, hogy mivel még nem alakították ki a nemzeti vagyonkezelési stratégiát, nem tudják értékelni az önkormányzatok kérését, majd a közművek környékéről úgy távolították el a szakmai érveket felsorakoztató igazgatósági tagokat, hogy egyszerűen megszüntették az igazgatóságot. Tény, hogy ebben a kérdésben sem akarnak együttműködni az önkormányzatokkal. Azt látni, hogy nagyon gyorsan igyekeznek összevonni a regionális vízműveket tőkeképességük megteremtése érdekében. Márpedig ha egy céget tőkeképessé akarnak tenni, ott bizony megjelenik a privatizáció kockázata. Nem kisebb a tét, mint az, hogy kicsúszhat az egészséges ivóvíz biztosítása az önkormányzatok kezéből, ez pedig nemzetstratégiai kérdés. Főként annak fényében, ha mindezt a klímaváltozás veszélyei és az ivóvíz jövőbeni értéke felől figyeljük.

Balsay István, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke:

- A látszat parlamenti demokráciában tudatos alkotmánysértések sorozata történik, ahol azonban az jól látható, hogy a nemzeti vagyont milyen módon játsszák ki. Például olyan törvényeket hoznak, amelyek szerint az egykori honvédségi területekkel kapcsolatban (Fejér megyében ez a rendezési tervnek és szabályozásnak a háromnegyedét érinti) az adott település jegyzője és a honvédelmi minisztérium egy háttérszervezetének képviselője lehet a döntnök. Az esetek nagy részében eddig ezek mind beépíthető, elidegeníthető, más művelési ágba vonható területté váltak, s ezt követően eltűntek a köz számára. Struccfarm jön létre, vagy éppen golfpályát akarnak építeni... Számtalan példa van arra, hogy a megyei, térségi rendezési tervnek és szabályozásnak ellentmondó, primitív, helyi lokális érdekeket szolgáló létesítmények születnek. Nem csak a kiemelt honvédségi területekre kell odafigyelni (mint például a Tubes), az ország más pontjain is igen nagy érzékenységgel kell fellépni az olyan szándékok ellen, amelyek csak bólogatásra való jogot hagynak a helyi jegyző és a Honvédelmi Minisztérium képviselőjének akaratával szemben.

- Egy parlamenti döntés szabad utat engedett a nyersanyaglelőhelyek létesítésének. A megyének ez az egyharmadát érinti: látni lehet, hogy az autópályaépítéseknél az úthálózat fele tönkrement, eltűnnek rétek, mezők anélkül, hogy ehhez bárki a hozzájárulását adná. Az indok úgy szól, hogy a világpiac pillanatnyi helyzete határozza meg ezeket a mozgásokat. A tájrombolás ellen fel kell lépni. És az ellen is, hogy egy látszat parlamenti demokráciában közügyek sokaságában olyan törvényeket hozzanak, amelyek a köz ellen vannak, és nemzeti érdeket sértenek. Úgy látszik, a kormány felvállalta azt, hogy tudatosan szembemegy a többség érdekével. A jelekből biztosan látszik, hogy ez az ország olyan helyzetbe került, amit tenisznyelven kikényszerített hibának nevezünk. Ennek pedig az lesz a vége, hogy sok helyen azt mondják, el lehet menni. Perek előtt állunk, amelyek erre vezetnek.

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design