Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> a közösségi közlekedésért Állásfoglalások A magyar ugaron - avagy a MÁVról
A magyar ugaron - avagy a MÁVról
2005. október 19. szerda, 01:21
Share/Save/Bookmark
Az újságok és a televíziók az elmúlt hetekben ontották a Magyar Államvasutak sanyarú gazdasági helyzetéről, az elővárosi motorvonatok közbeszerzésének anomáliáiról szóló cikkeket. A helyzet megítéléséhez azonban valami hiányzik. A nyilvánosság előtt alig esik szó a MÁV általános helyzetéről, arról, hogyan is tesz eleget alapfeladatának, személyek szállításának ma, a rendszerváltás után tizenöt évvel?

Rögzítsük tehát a tényeket: a vasút az elmúlt másfél évtizedben totálisan lezüllött, állapota ma a tűréshatár alatt van. A kocsik, az intercity járatait kivéve kívül - belül piszkosak, elhanyagoltak és minősíthetetlen állapotban vannak (becsukhatatlan ajtók, használhatatlan WC-k, kinyithatatlan ablakok, szabályozhatatlan fűtés.) Magas lépcsőikre nemcsak a fogyatékkal élők és a kismamák, de a tökéletesen ép és egészséges emberek is nehezen tudnak fellépni. Összességében emberek szállítására alkalmatlanok.

A kocsik tűrhetetlen állapotára a Magyar Államvasutak 2005-ben gyógyírt talált: egy tollvonással megszüntette a gyorsvonatokon az 1. osztályt. (A személyeken eddig se volt) Kétségtelen: az 1. osztályú kocsik nem sokkal voltak különbek, mint 2. osztályú társaik, mégis néhányan szívesen fizettek többet, hogy ne kelljen marhavagonra emlékeztető környezetben, zsúfoltságban utazniuk (esetleg betegségük miatt, vagy csecsemővel). A gyorsvonatokon semmiféle étel- és italárusítás nincsen, magára vessen, aki túlélő csomag nélkül indul el. A MÁV-ot láthatóan nem érdekli a pénz. (Úgy látszik, van neki).

Az állomások könnyedén belesimulnak a vagonok által teremtett balkáni, de méginkább harmadik világ-beli hangulatba. A Nyugati Pályaudvar tetőszerkezetén már kisebb esők alkalmával is tódul be a víz, hatalmas tócsák között ugrál a szerencsétlen utazó. A pályaudvarok gépkocsiparkolóiban bűnöző bandák garázdálkodnak. A vidéki állomások romos épületeiben néhány kivétellel – a balatoni állomások, sajnos nem tartoznak ezek közé - mocsok és elhanyagoltság honol, a restik helyén ócska kocsmák. Talán nem is árt, ha az ember felhajt egy-két felest, mielőtt vonatra ül. Különösen azután, hogy végigállta a kígyózó sorokat az ÁFÁ-s számlát irogató pénztárak előtt. Az utazóközönség őrjöngése nem hatja meg sem a MÁV-ot (adhatnák külön ablaknál a sima vonatjegyet), sem az APEH-et (vajon minek ÁFÁ-s számla arról, amin rajta van az ár, az ÁFA és a dátum is?) Pénztárosból, kalauzból, informátorból mindig túl sok van az igazgatóság szerint, ezért a jobbakat lehetőleg elbocsátják. No persze, ha egyáltalán nem számít, hogy milyen a szolgáltatás, akkor miért ne takarítsuk meg (ki) a dolgozókat?

De ne hagyjuk ki a felsorolásból a menetrendet sem! Készítőit láthatólag hidegen hagyja a közönség igénye. Ez nemcsak a néhány, nyilvánosságra került esetből szűrhető le, hanem abból is, hogy a vonatok gyakran – elképesztő állapotuk ellenére – zsúfolásig tele vannak. Érdekes módon „Nyugaton” a nagyvárosok között legalább óránként megy vonat, pedig ott is piacgazdaság van. Szegény hazánkban még Budapest és nagyvárosai között is ritkább az összeköttetés, de próbáljunk csak eljutni Szegedről Debrecenbe! Unásig ismételgeti minden városvédő, szakértő és normális ember, hogy a vonatokat be kellene vonni a városi közlekedésbe, ahogyan ez van Bécsben, Münchenben, és másutt (a felsoroláshoz nem elég a hely). Ez igen jelentős részben költségkímélő menetrendi kérdés – volna, ha a legkisebb mértékben is érdekelné az illetékeseket, mire van szüksége az utazóknak. Egy további csemege, hogy este 7 után kies hazánkban a vasúti közlekedés lényegében megszűnik. Igaz, ezzel egy időben, vagy valamivel korábban az utolsó menetrendszerű busz is elmegy.

Nem csoda, hogy mindazok, akik megtehetik – a jómódúak, a nem öregek és nem gyerekek - egyre kevésbé használják a tömegközlekedést, hiszen unpraktikus és elviselhetetlen. Ehelyett a dugókban zsúfolódnak és átkozódnak. A rossz spirál elindult, csökken az igényes és a fizetőképes kereslet. A vasút ma a szegényekre és gazdagokra osztódó szegregált Magyarország emblematikus darabja. A politikai és gazdasági elit számára számára a vasút, mint személyszállító eszköz, egyszerűen nem létezik: bár a nyomorúságos helyzet több millió ember, többek között külföldi turista közérzetét rontja naponta, a rendszerváltás óta eltelt időben egyetlen politikai párt sem látta szükségesnek, hogy foglalkozzon vele. Pedig nyilvánvaló, hogy akár a Stadler, akár a Bombardier fogja szállítani a város környéki motorvonatokat, a többi vonalon (is) csőd fenyeget. Különösebb hozzáértés nélkül is megállapítható, nem lehet messze a perc, amikor a meglévő kocsikat tömegével nem lehet majd vágányra állítani. Félő, hogy ilyen körülmények között a biztonság is súlyos veszélybe kerül.

Ám ne tegyünk ügy, mintha a vasutat természeti csapás gyűrte volna le! Az elmúlt másfél évtizedben számtalan ötlettel kellett megbarátkoznunk, amelyeknek mind a gazdaságosságot kellett volna szolgálnia. Ez volt az ürügye elbocsátások tömegének, majd annak, hogy magánkézbe került az elbocsátottak feladata. A vasút értékes ingatlanait, vagyontárgyait, üzletágait azért kellett eladni, hogy – legalábbis akkor így tudta a közönség – „megtisztított profillal” gazdaságosabban végezhesse alapfeladatát. Nem így lett talán? Vajon hogyan keletkezett, kié volt a hibás koncepció? Indokolt mindezek után, hogy sürgősen magánkézbe kerüljön az eddig nyereséges ágazat, az áruszállítás? Eddig hová került a nyeresége? A választóknak (polgároknak) alighanem joga van választ várni e kínos kérdésekre egy országos, hogy ne is mondjam, nemzeti intézmény, a vasút működésével kapcsolatban, amelybe az elmúlt száz év során sok nemzedék munkája és adója épült bele.

Javaslom a választópolgároknak, követeljék meg, hogy az állam újraelosztó szerepét csökkenteni szándékozó, radikális adócsökkentést erőltető kiváló jobb- és baloldali politikusok (például: Kóka János és Járai Zsigmond) mellékeljék konkrét és tételes elképzelésüket arra nézve, miből tervezik fedezni a Magyar Államvasutak – valamint a városi tömegközlekedés és egyéb közszolgáltatások - rendbehozatalának és működésének költségeit. Javaslom, hogy annak a jelöltnek ajándékozzák szavazatukat, aki hajlandó küzdeni érte, hogy pártja komolyan foglalkozzon a tömegközlekedés siralmas és megengedhetetlen állapotával, és semmiképp ne szavazzanak olyan pártra, amely ezt nem teszi!

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design