Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> az egészségügyért Állásfoglalások Ombudsmani állásfoglalás az OPNI-ról
Ombudsmani állásfoglalás az OPNI-ról
2007. április 10. kedd, 01:47
Share/Save/Bookmark
Közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt tette közzé állásfoglalását az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása ügyében. A teljes szöveget közöljük.


 


 

Az egészségügyben zajló struktúraváltozás, a fekvőbeteg-ellátók ágykapacitásának átrendezése, a teljes egészében megszűnő intézmények átmeneti helyzetének problémája olyan társadalmi visszhangot váltott ki, mely már túlmutat egy-egy intézmény konkrét bezárásán, s mely indokolja az államot terhelő intézményes ellátási kötelezettség alapjogi szempontú kontrollját. Ez a helyzet - most kiemelten - az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsát illetően is.

Figyelemmel a tiltakozásra okot adó reformintézkedés módjára, várható következményeire, felismerve annak veszélyét, hogy a korunk népbetegségeit (pl. depressziót, pánik betegséget) “gondozó” nagyhírű intézmény rapid felszámolása milyen előre nem látható következményeket idézhet elő, szükségesnek láttam a kialakult helyzet emberi jogi és alkotmányos alapjogi értékelését, s erről a nyilvánosság tájékoztatását. Ezen intézkedés jogi értékelése alapján álláspontom a következő:

 

I.

 

Az országgyűlési biztos intézménye fennállásának 12 éve alatt mindvégig kiemelt figyelemmel kísérte a pszichiátriai intézmények működését, az ott kezelt, illetve élő betegek jogai érvényesülését. Korábban 1996-ban budapesti és vidéki intézményekre kiterjedő általános vizsgálatot folytatott az ombudsman, feltárva a pszichiátriai ellátó rendszer elmaradott, személyi és tárgyi feltételek hiányával küzdő állapotát (OBH 2255/1996. sz.). Az évek során egyre több beadvány, panasz érkezett a Hivatalba az egészségügyi ellátórendszer körébe tartozó pszichiátriai osztályokról (pl. OBH 5425/1996. sz.), de a pszichiátriai betegeket gondozó szociális otthonokból is (pl. OBH 5006/1997. sz.). A panaszok nyomán lefolytatott, helyszíni látogatásokkal összekötött vizsgálatok nyomán az volt egyértelműen megállapítható, hogy a pszichiátriai ellátás körülményei évről-évre romlanak, így leszakadóban van az egészségügyi ellátás e része nem csak az Unió tagállamainak átlagától, de a többi egészségügyi ágazathoz képest is.

Ebben a helyzetben nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügyi reform során bevezetni tervezett kapacitás-korlátok ugyancsak tovább ronthatják a pszichiátriai ellátás (az ellátók) helyzetét, mivel - amint a jelen helyzet is tanúsítja - a kórház-átalakításoknál alkalmazott elvek nem, vagy kevéssé veszik figyelembe a pszichiátriai betegek speciális szükségleteit. További problémát okoz az a tény is, hogy a járóbeteg-ellátásban dolgozó pszichiátriai, mentálhigiénés gondozók alapfinanszírozása jelentősen csökkent.

Mindezeken túlmenően azonban az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel történő események túlmutatnak a szakma általános aggályain. A közel 140 éve alapított Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézet alapító okirata szerint az intézménynek 200 évig kell szolgálnia a hazai elmeügyet. (A történet egyik, de nem egyetlen furcsasága, hogy az alapító okirat nem lelhető fel, noha a tisztességes eljárási rend betartásában bízó pszichiáterek hetek óta tűvé tesznek érte mindent az intézményen belül és kívül.)

Valóban ismert tény, hogy a budai oldalon, kiemelt övezetekben található egészségügyi intézmények (Budai Gyermekkórház, Szabadsághegyi Gyermekkórház, OPNI) bezárása, majd az ingatlan értékesítése 1995-96 óta napirenden van, azonban mindezidáig nem volt megfelelő alkalom és kellő politikai akarat a lehetséges megvalósításhoz.

Az egészségügyi ellátás zökkenőmenteségével összefüggésben nem is elsősorban a hely megváltoztatása a legneuralgikusabb kérdés, mert ha csupán “székhelyáthelyezésről” van/lenne szó, akkor a szakmai műhelymunka, a kutatások, a stroke-centrum, a gyors - és kellően előkészített - átköltözést követően ismét egy helyen működhetne tovább.

Azonban egyenlőre nem ez tapasztalható. Az utóbbi napokban többször módosított “koncepció” szerint több fekvőbeteg ellátónál terveztek pszichiátriai ágyakat, mintegy odatelepítendő az OPNI egy-egy osztályát vagy részlegét. Önmagában még ez sem lenne aggályos, ha gyors, és kellően előkészített áttelepítésről adna hírt a szakma. Ezzel szemben az aktuális helyzetben magának az intézet vezetőinek sincs elegendő információja arról, hogy a megmaradó aktív és rehabilitációs ágyak (osztályok, illetve ezek töredékei) pontosan hová kerülnek.

Ebből következően az újonnan jelentkező, és a már felvételi tilalom alá eső betegek átirányítása, tájékoztatása szakmai szempontból nem vállalható, mely helyzet - még ha időlegesen, is de ellátatlanságot eredményezve - megvalósítja a betegek, illetve az ellátási területhez tartozó lakosság tekintetében a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét (Alkotmány 70/D. §).

 

II.

 

Az is tényként rögzíthető, hogy az Egészségügyi Minisztérium által kiadott első átalakítási tervezetben (2007. január) jelentős ágyszámcsökkentés szerepelt, mely azonban az intézmény teljes megszüntetésének tervét nem tartalmazta. A megszüntetés lehetőségét a Regionális Egészségügyi Tanács ajánlása tartalmazta, amely javaslatot az arra hatáskörrel rendelkező szakminiszter minden további nélkül elfogadott.

Az Egészségügyi Minisztérium ezzel kapcsolatos eljárása azonban nemcsak a betegjogokat érintette, hanem - a helyzetről szóló pontos információk kikerülésének megakadályozásával - a dolgozók szólás- és szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát is. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény által rendezett kérdést a tárca a következőképpen értelmezte:

1. 2007. március 7-én kelt az a Egészségügyi Minisztérium elektronikus körlevele, amelyben arról ad hírt, hogy Tasnádi Zoltán miniszteri biztos kérésének megfelelően megváltozik az OPNI kommunikációs tevékenysége, azaz: “A médiakapcsolatokat a továbbiakban az Egészségügyi Minisztérium Sajtóosztálya kezeli központilag, így az OPNI dolgozói semmilyen témában nem nyilatkozhatnak (vezetői szinten sem), erre vonatkozó minisztériumi engedély, illetve előzetes egyeztetés nélkül.

2. 2007. március 12-én kelt második elektronikus körlevélben az szerepel, hogy az összdolgozói értekezlet befejezését követő időpontra “tervezett sajtótájékoztató elmarad, mert azt az Egészségügyi Minisztérium Sajtóosztálya letiltotta. Ha bárki újságírót, tv-stábot hívott erre az eseményre, az mondja le, mert a sajtót az intézet biztonsági szolgálata nem engedi be Lipótra.”

Mindezekre tekintettel ugyancsak felmerül az OPNI dolgozóinak szabad vélemény- és szólásszabadsághoz fűződő, az Alkotmányban deklarált jogával összefüggésben a visszásság veszélye (Alkotmány 61. §).

 

III.

 

 

Az előzőekből is következik, hogy minden alkotmányos alapjog és a törvényekben biztosított alanyi jogok gyakorlásának legfőbb korlátja a másik ember alapvető jogainak sérthetetlensége és ennek feltétlen tiszteletben tartása. Ezért ha a struktúraváltás radikális módszerei miatt az érintettek kifogásolják a vonatkozó határozatok és jogszabály rendelkezéseit, vagy az ennek alapján eljáró egészségügyi szervezet (itt: RET) magatartását, a végrehajtásról szóló tárgyalások során figyelemmel kell lenni az Alkotmánybíróság, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa alapjogi szempontú kontrolljának gyakorlatára is.

Mindezek után az érdekérvényesítés Alkotmányos és jogállami lehetőségei azt a kötelezettséget róják a demokratikus jogállam minden polgárára, intézményére és hatóságára, hogy akár igénye elismerése, akár elutasítása esetén is tiszteletben tartsa a törvényeket és mindenki más alapjogait. Az ezzel ellentétes magatartás, a mindenkire kötelező törvények egyéni “hatályon kívül helyezése” a törvényes rend és a demokratikus jogállam teljes felbomlását eredményezné.

Jelen helyzetben tehát egy olyan nagy múltú intézmény bizonytalan jövője a kérdés, amelynek bezárása esetén a veszteség vitathatatlan. Egy történelmi múltú, gyönyörűen felújított épület falán egy emléktábla jelzi majd, hogy ezt az épületet valaha a közakarat a pszichiátriai betegek gyógyítására hozta létre, és végső soron megszűnik annak a lehetősége is, hogy a magyar pszichiátriának legyen egy országos központja, amely nem csak gyógyít, hanem szakmailag irányít, oktat és kutatásokat is folytat.

 

IV.

 

A fentiek figyelembevétele mellett felkérem:

1.) a Magyar Országgyűlés Egészségügyi Bizottságát, hogy haladéktalanul tekintse át az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet jogutód nélküli megszüntetésének kísérlete kapcsán az egész ország pszichiátriai (benne a szélsőségesen elhanyagolt gyermekpszichiátriai) ellátásának helyzetét.

2.) a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil és Vallásügyi Bizottságát, hogy soron kívül vizsgálja meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásának jogi, gazdasági és szakmai körülményeit, és következményét, mivel április 1. napjától az intézetben betegfelvételi tilalom van.

Továbbá, tekintettel a speciális betegcsoport korlátozott érdekérvényesítő képességére, a vizsgálatok befejezéséig haladéktalanul gondoskodni kell az átalakítás lebonyolítását koordináló szakmai grémium felállításáról, amely egyúttal felelősséget is vállal az átszervezésért. Ezzel egy időben pedig ugyancsak gondoskodni kell az OEP általi finanszírozás tovább folyósításáról, a folyamatos ellátásról.

 

Budapest, 2007. április 3.

 

Lenkovics Barnabás az állampolgári jogok országgyűlési biztosa


A jelentés letölthető az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának honlapjáról.
 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design