Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>>
Nyilvánosságot a Dunának! Nyomtatás E-mail
2016. november 11. péntek, 11:12
Share/Save/Bookmark

Az Élőlánc Magyarországért bizalmas dokumentumokhoz jutott, melyek arról tanúskodnak, hogy a 2015-ben újraindult, a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében zajló magyar-szlovák tárgyalásokban a magyar tárgyaló fél a nyilvánosság félretájékoztatásával a tárgyalásokon a szlovák érdekeknek és a vízügy érdekeinek megfelelő megoldásokat szorgalmaz: nem látható a határozott szándék arra, hogy jelentősen több vizet juttassanak a magyar Duna-szakaszba, ehelyett 4 új duzzasztóművet létesítenének.


Felszólítjuk Baranyai Gábor kormánybiztost, hogy haladéktalanul hozza nyilvánosságra a tárgyalások anyagát és adjon magyarázatot a kiszivárgott dokumentumokban foglaltakra.
A dokumentumokat és az értelmezésükhöz szükséges magyarázatot ezúton közzétesszük honlapunkon és az Élőhír portálon.

Budapest, 2016. november 11.

Az Élőlánc Magyarországért elnöksége

 

Dokumentumok: 

 

 

Dokumentum 1
Dokumentum 2
Dokumentum 3
Dokumentum 4
Dokumentum 5
Dokumentum 6
Dokumentum 7
Dokumentum 8
Dokumentum 9


Előzmények

A tavalyi év folyamán felújított magyar-szlovák vízmegosztási tárgyalások tétje igen jelentős. Rehabilitálni kell a Duna 1992-ben történt elterelése miatt károsodott szigetközi mellékágrendszert, növelni kell az érintett Duna-szakaszba jutó víz mennyiségét, a Magyarországra jutó vízvagyont, és végleg pontot kell tenni a csaknem 20 éve lezáratlan hágai perre. Magyarország abban érdekelt, hogy minél több vizet juttassanak a szigetközi Öreg Dunába, úgy, hogy biztosítsák a terület alatt elhelyezkedő, Európa egyik legjelentősebb ivóvízbázisának védelmét, és ökológiai szempontból fenntartható, a Víz Keretirányelvvel összhangban lévő rehabilitációs megoldás szülessen meg.

Sajnálatos módon a tárgyalásokról, és a tárgyalások megfogalmazott céljairól nagyon kevés információt kapunk. A korábbi kutatási anyagokat tartalmazó bős-nagymarosi tárcaközi bizottság által sok információt és idevonatkozó tanulmányt tartalmazó honlap a tavalyi év folyamán elérhetetlen lett, és azzal kellett szembesülnünk, hogy a XXI. század elején az Igazságügyi Minisztérium nem tartja fontosnak, hogy a magyar-szlovák tárgyalásokról internetes felületen tájékoztatást nyújtson az érdeklődőknek.

Ez sajnos összhangban van a Magyar Nemzetben megjelentetett igazságügyi minisztériumi belső levéllel, amiben többek közt arról olvashatunk, hogy, idézzük: „a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni”.

2015 októberében a tárgyalásokat vezető Baranyai Gábor kormánybiztos egy 5 oldalas, túl sok konkrétumot nem tartalmazó „Háttéranyagot” , majd egy nem sokkal később egy 47 oldalas, a magyar-szlovák SKV munkacsoport következtetéseit tartalmazó „Joint conclusion” című, angol nyelvű tanulmányt tett közzé.


Ezekben az anyagokban a miniszteri biztos a szigetközi Duna-szakasz 4 komplex gáttal történő megduzzasztását javasolta. A közös magyar-szlovák dokumentumban nyoma nem volt, hogy ténylegesen mennyi vizet adnának a szlovákok a megegyezés keretén belül, csak az, hogy egy olyan rendszert javasolnak, amely a jelenleginél minimálisan több átadott vizet igényel, valamint, hogy az átadott többlet víz többszörösét juttatnák a szlovák mellékágrendszerbe, aminek eredményeképp az érintett Duna-mederben kevesebb víz folyna a jelenleginél, amit persze felduzzasztanának  (Bardos Deák Péter: Stratégia és környezet)

Baranyai Gábor szóbeli állítása szerint ő arra törekszik, hogy a megegyezés keretében jelentősen több, 40-45%  vizet juttasson Szlovákia a közös Duna-mederbe.

 

A 2016. január 26-án, az MTA elnöke által megnyitott konferencián Stratégiai Környezeti Vizsgálat címén csaknem 10 éves előzetes megvalósíthatósági tanulmányokat mutattak be. 2016 márciusában a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára cáfolta, hogy történtek volna Stratégiai Környezeti Vizsgálatok (), míg 2016 júniusában a miniszteri biztos a Magyar Nemzetnek elismerte, hogy elkészült műszaki tervek nélkül döntött a Duna duzzasztásos javaslata mellett, idézzük: „ a négy fenékküszöbös megoldásnak nincsenek sem elkészült műszaki tervei, sem látványképei.”

 

A tárgyalásokról azóta sincs semmi információ, emiatt  lehet nagy jelentősége annak a dokumentumnak, amelyet a közelmúltban juttattak el az Élőlánc elnökségéhez. Hangsúlyozzuk, mivel a közzétett anyag nincs aláírva, valószínűleg tervezetről van szó, azaz nem tudhatjuk, hogy ténylegesen ez a koncepció valósult-e meg. Emellett 2015. júniusi keltezésű, azaz – mivel a nyilvánosság előtt nem ismert, jelenleg hol tartanak a tárgyalások – nem biztos, hogy a benne olvashatók megegyeznek a jelenlegi tárgyalási koncepcióval. Az anyagot a témája és megfogalmazása viszont hitelessé teszi, és betekintést nyerhetünk belőle, hogy 2015 júniusában milyen felvetések mentén indultak meg azok a tárgyalások, aminek eredményeképp Baranyai Gábor jóval több vizet és 4 komplex gátat ígért.

 

A dokumentum 6 oldalas és 3 oldal mellékletet tartalmaz. Igen figyelemreméltó megállapításokat fedezhetünk fel benne.

 

– két helyen is felbukkan, hogy – idézzük -: “reális magyar cél az öreg-Dunába érkező vízmennyiség kismértékű növelése”. Ez szöges ellentétben van azzal, amit Baranyai Gábor kommunikál, azaz hogy lényegesen több víz átadására van esélyünk. Később az olvasható, hogy alapvetően nem jóval több vízre, hanem gátakra van szükségünk, idézzük: “a szigetközi vízszint helyreállításához elsősorban műszaki beavatkozásra és valamennyivel több vízre van szükség”. Tegyük hozzá, ez az elmúlt 24 évben a mindenkori szlovák álláspont volt, amit legelőször Duna elterelését levezénylő Julius Binder fogalmazott meg.

 

– számunkra némileg meglepő kijelentés, hogy a jogvita eddigi lezárásának akadályát az erős médiatámogatással bíró csoportokban véli felfedezni, idézzük: “a jogvita észszerű lezárásának belső gátját képezték az erős médiatámogatással bíró, a témát radikális elkötelezettséggel életben tartó csoportok”. Eszerint nem az a szlovák hozzáállás –  amely nem volt hajlandó az elmúlt időszakban több vizet adni – nevezhető meg oknak, hanem a magyar környezetvédők a hibásak.

 

– fölöttébb meglepő, hogy a javaslat-tervezet részét képezi egy Gönyű – Bős távvezeték kiépítése. Nem érthető, hogy ha Magyarország a továbbiakban sem kíván tulajdonrészt szerezni a bősi erőműrendszerben, akkor miért van szükség egy olyan távvezetékrendszer kiépítésére, amivel a bősi áramot közvetlenül bekapcsolhatjuk a magyar villamosenergia-rendszerbe? A nehezen eladható bősi áramot akarjuk megvenni, ezzel téve rentábilisabbá a szlovák erőműrendszert?

 

– a függelékben található irdatlan összegek, és a megfogalmazott cél – több gát, minimálisan több víz – mindenkit elgondolkodtathat, hogy a tervezetben olvashatók Magyarország, vagy Szlovákia és a vízügyi lobbi érdekeit szolgálja?

 

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design