Letöltések

AZ ÖKOPÁRT

alapítva: 2005-ben
„Te magad légy a változás,
amelyet látni szeretnél!”

Hitvallásunk, az Élőlánc Credo


Földbirtok-politika:
Kié legyen a föld?

-----------------
Miért akarjuk megmenteni Kishantost?

>>> Alapdokumentumaink Zöldek, ökopolitika, pártalapítás
Zöldek, ökopolitika, pártalapítás Nyomtatás E-mail
2005. november 12. szombat, 19:57
Share/Save/Bookmark

Lányi András válasza Lipovecz Ivánnak Lipovecz Iván, a zöldpártok nagy híve („ott és akkor, amikor létjogosultságuk beigazolódott és hitvallásuk kikristályosodott” – mintha a KISZ KB állásfoglalását olvasnám a politikai pluralizmus engedélyezéséről) az online Népszabadságban rántja le a leplet a köztársasági elnökválasztás sikerén vérszemet kapott zöld pártalapítókról. Írása alkalmat ad néhány fogalom és összefüggés tisztázására.

 

Ha az Élőlánc Magyarországért kezdeményezőire gondolt – naná, hogy azokra gondolt -, tudatik: nem vagyunk „környezetvédők”. A zöldek rendszerint akkor alapítanak pártot, amikor belátják, hgy a környezet védhetetlen. Mármint az adott politikai-gazdasági rendszer keretei között. Ezért többé nem érik be azzal, hogy aláírásokat gyűjtenek, tüntetéseket szerveznek és kilincselnek a szakhatóságoknál az újra és újra bekövetkező természetrombolás, jogtipró üzleti érdekérvényesítés, az élettel való lelkiismeretlen pazarlás ellen, hanem részt követelnek maguknak az ország kormányzásából, hogy mindez másképp legyen. Emberi léptékű gazdaságot, részvételi demokráciát, autonóm közösségeket ígérnek, s hogy ennek feltételeit megteremtsék, készek felülvizsgálni a nemzetközi és nemzetekfeletti szervezetekben vitt szerepünket, érdekeinket. Gyanítom azonban, hogy az így kikristályosodó hitvallás a cikkíró szemében nem igazán növeli az ökopárt létjogosultságát. A tiltakozás azonban többé nem elég. Bicikliutakkal, szemétgyűjtő akciókkal nem lehet védekezni az ökokatasztrófa ellen. Tetszik – nem tetszik, a zöldek számára elkezdődött a normál politikai élet.




Nem Sólyom László megválasztásával kezdődött el. A Védegylet pedig soha nem volt politikamentes. Alapító nyilatkozata szerint (2000) célja, hogy politikát csináljon a környezetvédelemből. A rendőrség bumfordisága jóvoltából sokat emlegetett favédő akciónk napjaiban éppen a Népszabadság közölte A Roosevelt tértől a Kossuth térig című, programadó cikkemet. (lásd Létezik-e? Című, 2003-ban megjelent kötetemben, számos egyéb, az ökopolitika álláspontját bemutató írással együtt). A Roosevelt téren a védelmezett facsoport állt – amíg ki nem vágták. Hogy a Kossuth téren mi áll, nem szorul magyarázatra. Most elindulunk a Kossuth tér felé. De nem úgy, mint 1998 tavaszán, amikor húszezer tüntetővel odakintről üzentünk azoknak, akik a bős-nagymarosi terv felelevenítésén ügyködtek éppen. Most csak néhány tucat barátunkat küldenénk oda, ahol a törvényeket alkotják.



Azért 2005-ben alakítottunk pártot, mert pártot választások előtt szoktak alakítani. 2002-ben még nem voltunk felkészültek. Most úgy döntöttünk, nem várunk tovább.



És akkor még elárulok valamit, amit a madarak úgyis csiripelnek. A pártalapítást tervezgető társaságot az elnökcsináló akció váratlan sikere nem megerősítette, hanem megosztotta. Sokan a civil politizálás lehetőségeinek kiszélesedésére következtettek, és elítélték a pártoskodókat. Az Élőlánc neve arra utal, hogy az alapítók maguk is a jelenlegi pártpolitikával elégedetlen civil érzületet kívánják kifejezésre jutattni, és nem a professzionalizálódás útját választják, hanem a mozgalmi stílust és módszereket követik. (Hogy a félreértéseket elkerüljük: a szakszerűség mifelénk nem a profi politika eszköztárához tartozik.) De pártnak tekintik magukat a szó klasszikus értelmében: közös meggyőződésüket a demokratikus közélet alapelvei szerint választhatóvá kívánják tenni.



Ennek nagy ára van, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Aki ezt kénytelen természetben megfizetni,és hitelezőktől kölcsönözni nem akarja vagy nem tudja, azon, higgyje el a tisztelt cikkíró, nem segít az a pár tízmillió forint, amit szerencsés esetben a választási siker hozhat egy új pártkezdeménynek. Mint gazdasági újságírót kérem, végezzen el egy egyszerű számítást. Vajon annak a népes csapatnak, amelynek tömérdek ingyenmunkája, rendszeres anyagi áldozata nélkül még a szavazócédulák összegyűjtéséig sem juthatunk el, elmaradt haszna, költsége, kenyérkeresettől és pihenéstől elvont ideje, órabérre átszámítva több vagy kevesebb, mint amennyit pártként „kereshetünk”? Mert ha kevesebb, akkor már futok is a befektetési tanácsadókhoz: ügyfeleieknek javasolják, alapítsanak ökopártot! Tuti tipp -hivatkozzanak bátran a HVG volt főszerkesztőjére!



Lányi András

 

Képtár térkép

Joomla! Template by Red Evolution - Joomla Web Design